Kedves  olvasó !

Az alábbi sorokat Érsek Imre  Kisbodak község egykori igazgató tanítója tollából merítettem, mely 1933 március idusán iródott.

Bevezető sorok:

A magyar tanítónak egyik legfőbb jellemvonása a szerénység. A szerény magyar tanító csak a mások munkáját tartja nagynak, szépnek, kiválónak, a magáéval nem kérkedik, meg sem taksálja annak értékét.  Ámde nem önlebecsülés, nem a kellő önérzet hiánya ez nála, hanem neveltetésének folyamánya: a legszigorúbb önbirálat, a legmagasabb fokú lelkismeretesség, mely magával szemben egyszerű kötelesség- teljesítésnek minősít mindent, amiből más érdemet kovácsol magának, amiért más már elismerésre tart igényt. Természetes magyarázatát találhatjuk ennek a túlzott szerénységnek abban a körülményben, hogy az ő munkájánakk eredményessége nem a tanítói rátermettségétől, nem a buzgalmától függ csupán, hanem nagyban befolyásolja azt tanítványainak szellemi képessége, s a környezetnek a gyerekekre gyakorolt hatása

Tény az is, hogy nálunk sem egyesek, sem a társadalom, sem a hatóságok, sem maga az állam nem becsüli meg még eléggé a tanító- munkát, nem is igen ismerik annak messze kiterjedő hatását.

A közel 80 éve leírt sorok mennyire igazak voltak az én aktív munkásságom idejére  (  a XX. szd.  második felére )  is. De talán  nem túlzok,  ha aztállítom,  hogy   a leíítak egyes elemei a jelen korra is érvényesek.

Érsek Imre tanító így ír koráról:

Szerény magyar tanító!  Midőn 2 évtizeddel ezelőtt végig süvöltött a háború szele Európán, ki gondolt arra, hogy a te hazafias nevelő munkád hatása, az a szent lelkesültség, az a hősi elszántság, mellyel a király hívó szavára táborba szállt a nemzet ?Ki keresett volna hőst azok között a jelentéktelennek látszó férfiak között, kinek szavát talán elnémította a hazáját féltő aggodalom, de példa adásával némán, csendben is ő vezette a hiányosan lelkesülő tömegeket. Feltűnés nélkül, nem egyszer közlegény képpen harcolt a földijei, honfitársai között. De amikor csapatának hivatásos katonatiszt vezére elesett, vagy felsőbb parancs más szolgálatra rendelé, akkor előállott a  szerény tanító, mint otthon az iskolában tevé, a puskaropodás és ágyúdörgés közepette is felemelte lelkesítő szavát.  S miután új erőt, új bátorságot öntött a csüggedőkbe, ment elől s vitte győzelemről, győzelemre cspatát.. Csak amikor  nem volt rá többé szükség, akkor állt félre ismét szerényen, a dicsőség pálmaágát másnak engedve át. Neki elég volt az a felemelő tudat, hogy lerótt valamit hazája iránt tartozó kötelességéből.

Elűlt a harc. Pihennek a fegyverek. De a legvérengzőbb csatáknál is ádázabb küzdelem folyik a nemzetek közt : a kenyérért, a megélhetésért.

Gazdasági válságban egész Európa, főleg szegény, letiport, megcsonkított hazánk, halálra itélt nemzetünk. Bölcs politikusok, kitűnő államférfiak buzgón fáradoznak a válság megoldásán.. Fáradozásuk eredménye bizonytalan, de nagy nevüket a történelem meg fogja örökíteni. Jó módban élő, nemes szivű ember barátok nem egy akciót indítanak a nyomor enyhítésére. Újságok,  a rádió napról - napra közlik a jótékony adakozók nevét. Tisztelet adasséák a nevek viselőinek, sok könnyet eltörölnek a szenvedők, nélkülözők orcáiról.

A magyar tanítónak, kinek tulajdonképpeni hivatása az iskolásgyerekek nevelő oktatása, a válság megoldásában, általában a nemzet sorsának intézésében semmi kiosztott szerepe nincs. Nevét nem igen említik a nyomorenyhítő akcióban résztvevők tisztes nevei között sem, hisz maga is szükölködik. De, hogy tevékenykedése nem szorítkozik az iskola szűk falai közé, sőt a felnőttek szellemi és erkölcsi életének irányítása sem elégíti ki nemes ambícióját, hanem, hogy a nép anyagi jólétének előmozdításán is minkálkodik s így a gazdasági válság megoldásában is  részt vesz a hivatása magaslatán álló tanító. Persze ismét szerényen, névtelenül, - s ennek bizonyságául legyen szabad a sok ezer példa közűl csak egyet elmondanom ,  "  A  szigetközi hajóállomás létesítésének történetét  !  melyet a következő fejezetben  olvashatunk.

                                                                                    Nyerges  János