Vízparton állva...

Mintha a végtelen tenger sírna a lábam

alatt pedig csak a kósza szél fütyül,

magányos lelkem a hullámokba elmerül.

De tudom..

egyszer még valahol partot ér,

s ki majd megtalálja, annak az így mesél...

Messziről jöttem én, hol haldoklott a lelkem,

de már nem megyek sehová sem,

hisz végre haza értem.....

2011. július.16.

Vida Zoltán.