Édesanyámhoz ( " A versenyre " )


Tudom   régen   beszéltünk   több   éve   már,
mikor májusi szél simogatta kedves arcodat,
bár  az   emléke   elveszett, hozzám  visszajár
elhozva nekem emléked, mosolyod, édes hangodat.


Szomorúan fogtam én kezembe törékeny kezedet,
bár tudtam utam tőled messze elvezet,
szívedben ott marad mindig őszülő gyermeked
hisz magammal viszem én haldokló lelkedet.


Lassan május lesz megint, anyák napja,
elküldöm magam helyett neked keserű imám,
bár szemed csavargó gyermeked nem láthatja
én veled leszek minden május éjszakán.


2011. március. 23.


Vida Zoltán.