Ie. 390. junius 18ról 19-re virradó éjszaka az Allia folyó mentén elterülő sikságon a gallusok súlyossan megverték a római sereget, utánna betörtek a városba és felgyújtották. A Palatinus Caelius halom  között levő zsupfedeles viskókban, bódékban, műhelyekben felhalmozott sok-sok gyulékony anyag gyorsan tüzet fogott.  A délnyugat felől érkező erős szél (libeccio), a tüzet gyorsan tovább vitte és hamar elhamvasztotta a Circus Maximus fából ácsoltt lelátóit. A lángok martaléka lett a Fórum,, Baarum, a Vilarelum, a Vesta szentély. Hét nap hét éjszaka alatt rettenetenes tűzvész  Rómát teljesen elpusztította.

A tüzet csak hat nap után sikerült megfékezni.. Hat nap után ujból tűz keletkezett és ekkor már nyiltan is gyújtogatásról beszéltek.

És Néró?

Amint junius 19-én kora hajnali órákban a tűzvész hírét Antiumba vitték, , a császár azonnal lóra pattant és és kiséretével Rómába vágtatott. Messziről láthatta a magasra csapó lángokat, de hogy milyen szörnyű kép tárul majd elé , el sem tudta képzelni. A császárt is aggasztotta palotájának, műkincseinek, gyűjteményeinek sorsa. A város ilyen mértékü pusztulására, ekkora nyomoruságra nem gondolhatott.

Rómába érve Néró sürgette a tűz oltását, tovaterjedésének megakadályozását, a szerencsétlenség sújtotta lakosság megsegítését,. Neró azonnal intézkedett. a menekültek, bajbajutottak számára menyitotta az épen maradt középületeket, , közfürdőt, a temlomokat, a nagy kiterjedésű császári kerteket.

Nero ellenségei az elégedetlenek, sértődöttek és kárvallottak , a becsvágyó politikusok  felhasználták az alkalmat, hogy elterjesszék, hogy maga a császár gyújtotta fel Rómát. Gyönyörködni akart a tűzben, a pusztulásba, meg akarta semmisiteni az ósdi szépérzékének nem tetsző csúnyának tartott Rómát., hogy ujat épitessen a helyére., amely majd az ő dicsőségét hirdeti. Egyesek vélték, hogy amikor tűzvész a legvadabbul tombolt, a császár szinpadi öltözetében a a palotája szinháztermében Homéros verseket énekelt Trója pusztulásáról.

A római nép a város pusztulásáért bűnbakot keresett.. A szóbeszéd a császárt gyújtogatással vádolta , a vád tarthatatlan volt, Róma égéséért az uralkodón nem lehetett bosszút állni. Néro a tűzvész okozta ellenséges légkörben nem érezte magát biztonságban,, a pusztulás miatti elkeseredés arra késztette, hogy a keresztényeket áldozatul dobja a népharagnak.