Minden héten legalább egyszer megjelenik egy olyan cikk valamelyik bulvárlap hasábjain, hogy ez meg az mellműtétre gyűjt, vagy a B-s kosarat D-re cseréli. Ha viszont jobban belegondolunk, a cikkekben szereplő lányok 75 százalékának nem lenne rá szüksége. Napjainkban annyira elharapózott ez a "divat", hogy teljesen elfelejtődött, miért is fejlesztették ki annak idején ezt a műtétet. Egészségmegőrző célja volt, illetve azok a nők estek át rajta, akik baleset vagy valamilyen súlyos betegség miatt elvesztették saját mellüket, vagy annyira deformáltá vált, hogy esztétikailag volt szükség a beavatkozásra.
Ezt kellene visszavezetni, és minden műtét ellőtt alaposan kivizsgálni, a páciensnek valóban kell-e szilikon mell.
Az is egy elszomorító tény, hogy ez mindaddig nem fog bekövetkezni, amíg ekkora üzlet marad az "iparág". Ha a nők fele annyi figyelmet fordítana a mellrák szűrővizsgálatára, mint arra, hogy hányas melltartót szeretnének hordani, kevesebben válnának áldozatául a kornak.

De ha kell még egy érv, íme egy saját tapasztalat. Tíz éves korom ota kitűntem a társaim közül a melleim mérete miatt. Mára akkorára nőtt, hogy komoly gerinc-, és derékfájdalmat okoz. Kialakult gerindeformációm igen sok gonddal és kellemetlenséggel jár. Épp ellenkezőleg. Én mellkisebbítésen szeretnék átesni, mert már az egészségem kárára megy a mellem. Orvosok is tanácsolták már a beavatkozást, de addig, amíg nem születik gyerekem, és nem vagyok túl a szoptatáson, erről szó sem lehet.

No igen. A sors iróniája, hogy akinek kicsi nagyobbat szeretne, akinek pedig túl nagy, az kisebbé akarja tenni. Persze mindig lesznek hasonló bolondságok, de minden esetben az első az egészségünk legyen, akkor biztos boldogok leszünk a bőrünkben, és a környezetünk is sokkal vonzóbbnak fog látni minket