Kis türelmet...
Kis türelmet...
Mielőtt belekezdenénk a médiaelemzésbe, érdemes egy pillantást vetnünk az általam kiválasztott sztár életéről kialakított narratívák szüzséjére, mely már önmagában is igazolja az eddig leírtakat, azaz a hősök és a sztárok közti szerves kapcsolatot. (Zámbó Imre – művésznevén Jimmy – a magyar pop történetének egyik legsikeresebb, ám egyben legellentmondásosabb alakja volt. Karrierjét bárzenészként kezdte az 1980-as évek elején, majd a jobb megélhetés végett néhány évre az Egyesült Államokba ment „vendéglátózni”. Hazatérte után 1990-ben figyeltek fel rá a lemezkiadók, miután megnyerte az Interpop fesztivált. Ettől kezdve évente adta ki lemezeit, melyek mind többszörös platinalemezekké váltak. Az eladási statisztikák alapján az 1990-es évek legsikeresebb előadójává vált. Sikerének oka összetett, ám nagy szerepe volt benne rendkívüli, 4.5 oktávos hangterjedelmének valamint andalgós-romantikus slágereinek. Zámbó Imre személye körül hatalmas rajongótábor alakult ki, zömmel középkorú és idősebb nők személyében. Már az 1990-es évek elején megjelent neve mellett a király jelző használata. A zenei karrier mellett sikeres műsort vezetett egy kereskedelmi tv-adón. Sikereit úgy érte el, hogy a kereskedelmi rádióadók és a zenei televíziók gyakorlatilag nem sugározták dalait Halála váratlanul, sikerei csúcsán következett be 2001. január 2-án éjjel. A rendőrség közleménye szerint véletlen balesetben hunyt el: fejbe lőtte magát. Már a baleset napján több száz rajongó zarándokolt házához. Temetésén több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára. Halála után lemezeit rekord mennyiségben adták el, több könyv jelent meg életéről, hotelt, kocsmát, zenei díjat neveztek el róla. Rajongói máig is elzarándokolnak csepeli sírjához, valamint a róla elnevezett Zámbó Jimmy vendéglőbe. A sikerek ellenére ambivalens megítélésű egyéniség. A hatalmas rajongótábor mellett rengetegen utasították el mind személyét, mind azt az irányvonalat, amelyet a zenei életben képviselt. Már életében viccek születtek külsejéről, melyek száma a halál után ugrásszerűen megemelkedett.)
A Zámbó Imre (1958–2001) életéről kialakult elbeszélések főbb motívumai nagyjából a következőképpen foglalható össze: Sokgyermekes család legkisebb fiaként látja meg a napvilágot. A gyermekek édesapjukat hamar elveszítik, szegénységben, ám annál nagyobb szeretetben nőnek fel. Imre tehetsége a zene iránt hamar megmutatkozik. Énekelni kezd, ám nem talál segítő kezekre, megértő fülekre, ezért Amerikába megy vendéglátózni. Évek múlva hazatér, megnyer egy popfesztivált, és egy csapásra ismertté válik hangja miatt. Sorra adja ki lemezeit, melyek mind hatalmas sikereket aratnak, vezetik a lemezeladási statisztikákat. Hatalmas rajongótábor alakul ki körötte, népszerűsége rekordokat dönt – s mindezt úgy éri el, hogy a hivatalos szakma jelentős része elutasítóan, lekezelően viszonyul hozzá, az országos rádiók még dalait sem játsszák. Népszerűsége csúcsán, váratlanul, gyanús körülmények közt távozik el az élők sorából. A rendőrség a nyomozást ittas állapotban elkövetett, véletlen öngyilkosság megállapításával zárja le, ám a sztár rajongóinak egy része ezt nem fogadja el. Sírjához, egykori házához azóta is zarándokolnak tisztelői.
A rövid életút felvázolása jól kiemeli a sztár életében megjelenő tipikus "hős-motívumokat". Úgy gondolom, hogy a népmesei hősökkel való hasonlóságot nem szükséges részletesebben bizonyítani.
Zámbó Jimmy halála után valóságos médiahisztéria lett úrrá az országon. A bulvársajtó és a kereskedelmi televíziók híradásainak központjában az énekes halála állt, a médiaorgánumok egymással versengve közöltek újabb és újabb információkat és feltételezéseket. Témánk szempontjából azért fontos a média elemzése, mivel az egész jelenség mögött rejlő társadalmi üzenet, lélektani és folklór jelenség a média nyelvén artikulálódott. A Zámbó Jimmy-kultusz gyökereit jelentős részben az írott valamint az elektronikus média hírközléseiben találhatjuk meg.
A médiatermékek elemzése során a referenciaanyag nagyobb részét, mint a hivatkozásokból is kiderül, a bulvárlapok és a kereskedelmi televíziók hírműsorai szolgáltatták. Ezek a sajtótermékek voltak ugyanis azok, melyek kezdettől fogva szenzációt láttak az eseményben, melyből hatalmas profitra tehetnek szert. Megjelentek a Zámbó Jimmy különszámok, fotóalbumok – a fogyasztói kultúra ezen "ereklyéit" természetesen sorozatban közölték, hogy minél több számot adjanak el belőlük –, a címlapokon az elkövetkező két-három hónapban folyamatosan szerepelt újabb és újabb Jimmy-vel kapcsolatos "szenzáció." A jelenség hátterében részben az rejlik, hogy ezek a bulvárlapok és kereskedelmi televíziók jelentik a kultuszt tápláló társadalmi csoport egyedei számára a legfontosabb információszerzési lehetőséget. Ezt jelzi az a tény is, hogy a nagyobb országos napilapok – Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap – tudósítottak ugyan az eseményekről, ám esetükben egyértelműen nem ez volt a legfontosabb hír, nem ez alkotta a címoldal nagy részét – ha egyáltalán megjelent ott (a Magyar Nemzet esetében például nem). Tudósításaik is törekedtek a tárgyilagosságra, az események távolságtartó közlésére, valamint a "felhajtás" mögött rejlő üzleti szándékok megjelenítésére. Ugyanúgy, ahogy a bulvárlapoknál elmondhattuk, hogy azok a kultuszt ápoló rétegnek íródtak, itt is elmondhatjuk, hogy ezek a sajtóorgánumok egy teljesen más olvasói kört akarnak megcélozni, emiatt is annyira eltérő hírközlésük jellege.
Úgy gondolom, fölösleges feltennünk a kérdést, hogy van-e a médiának szerepe abban, hogy kialakult a "tömeghisztéria", hiszen a válasz egyértelmű igen: jelen esetben a média által (is) generált kultusz kialakulásával van dolgunk. Természetesen nem azt állítom, hogy ne alakult volna ki a sajtó közreműködése nélkül is jelentős tömegeket megmozgató profán búcsújárás és gyászhullám, de a médiának generáló, erősítő szerepe volt abban, hogy Zámbó Jimmy alakja köré "kultusz" épült. A médiát jelen esetben tekinthetjük egyfajta "szócsőnek," melyen keresztül a rajongókban lejátszódó folyamatok nyilvánosságot kapnak, és ezáltal másokban is felerősítik hasonló érzéseiket.
Első lépésként tekintsük át, hogy Zámbó Imre halála után hogyan változtak a róla szóló híradások az idő multával. (Buskó T. L. (2001) rövid tanulmánya az énekes haláláról szóló híreket kronológiai sorrendben három csoportba sorolta. Az egyes fázisok híradásai a „mi történt?”, majd a „miért történt?”, végül a „kivel történt?” kérdésekre adnak választ. Dolgozatomban hasonló felosztást alkalmaztam.)
Eleinte a cikkekre, híradásokra a megdöbbentő események puszta tényközlése volt jellemző. Az összes cikk tulajdonképpen a "mi történt?" kérdés köré csoportosult. Számunkra ez a fázis azért lehet fontos, mivel az egyes médiumok a halál körülményeit egymástól néha teljes mértékben eltérően jelenítették meg, ami az idő előrehaladtával újabb és újabb variánsok kialakulásához vezetett. Láthatjuk, hogy a mondaképződés egyik feltétele az információhiány, a nem elégséges tudás. (Bővebben ld. Voigt V. 1980.) Mivel a rendőrség részéről nem történt megfelelő adatszolgáltatás a társadalom felé, így működésbe léphetett az emberi fantázia, és a félinformációkból mindenki azt olvashatott ki, ami a számára leginkább elfogadható volt. Mint fentebb említettem, a társadalomban magában, mintegy "önállóan", a médiától függetlenül, a halál után azonnal megkezdődött a mondaképződés, ami párhuzamosan haladt a médiában megjelenő variánsok feltűnésével. A két folyamat tehát egymás mellett haladt, egyik erősítette a másikat. Ez a "szakasz" tehát nagyban hozzájárult a halálról szóló történetek egyes változatainak létrejöttéhez. (A sztár haláláról szóló variánsokat dolgozatom megfelelő részében ismertetem.)
A második "szakaszban" megjelent két nagyon fontos tényező: Az egyik az értelemadás a történteknek, tehát a "miért történt?" kérdés és a rá adott válaszok, a másik pedig az állandó beszámolók a kialakuló kultuszról, a hatalmas gyászról. Tehát egyfajta öngerjesztő folyamat lépett életbe. Ezek a cikkek erős hatással voltak a közgondolkodásra. Már maguk a hírek is azt igyekeztek elmélyíteni az emberekben, hogy rendkívüli dolgok játszódtak le társadalmunk érzelmi életében: gyakorlatilag mindenki gyászol.
Az öngerjesztő folyamat nagyon jól megragadható a gyászról szóló híradásokban. Ezzel kapcsolatban a híradások második szakaszában három jelenséget figyelhetünk meg. A sajtó egyrészt mintegy előrevetíti a várható tömeges jeleneteket, zarándoklatokat, valamint az általános gyász jelenségét:
"a nagyközönség is ellátogathat a szórakozóhelyre, amely könnyen lehet, hogy zarándokhellyé válik." (Mai Nap 2001. 02. 18.) "Jimmy temetésére különjáratok indulnak." (Mai Nap 2001. 01. 16.) "Helikoptert is bérelt az RTL KLUB." (Blikk 2001. 01. 17.)
Másrészt folyik magának a sztárnak a megdicsőítése, azaz olyan jelzők és kifejezések használata, melyek egyértelműen magasabb, szakrális szférába helyezik őt: "rendes ember", "imádott bálvány", "megvalósult álom", "sztár", "popkirály", "legenda", "király", "jelenség volt, küldetést teljesített", "nem volt egy közönséges földi halandó". Láthatjuk, hogy ezek a minősítések összhangban vannak a dolgozat első részében leírtakkal, miszerint napjaink hősei elsősorban a populáris kultúra egyedei számára szolgálnak egyfajta kompenzációs mintaként, azaz az ő álmaikat valósítják meg, rendes emberként. Napjaink értékválságában a küldetést teljesítő mintegy mintát ad az olvasók számára, miszerint saját életükben is meg kell találni az értelmet, a küldetést.
Harmadrészt megjelenik a párhuzamok keresése. Olyan sztárokat hoznak fel hivatkozási anyagként, akiknek halála után hasonló gyászhullám söpört végig a rajongókon, mintegy előrevetítve ezzel a nálunk is várható monumentalitást, általános gyászt. A bulvár lapok leggyakrabban Lady Diana-t,(A Lady Diana halála (1997) utáni gyászhullám sok egyéb tekintetben is párhuzamba állítható Zámbó Imréével, sőt megállapíthatjuk, hogy számos téren „mintaképül”, referenciaként szolgált annak. Diana hercegnő halála után is néhány órán belül megjelent a gyászoló tömeg mécsesekkel, virágokkal, ajándéktárgyakkal (plüssállatkák, szívek, rajzok, üzenetek stb.), megjelentek az újságokban a hozzá írott versek, dicsőítések. Temetése és az a körüli események ugyanúgy a média szeme láttára, előre elkészített „forgatókönyv” szerint zajlottak. Fontos ugyanakkor figyelembe vennünk az ún. „ellenpárhuzamokat” is. Például a nemrég elhunyt Erzsébet anyakirályné, vagy egyes hírességek – például a Zámbó Imrével közel egy időben elhunyt Sinkovits Imre – temetése körül nem volt megfigyelhető e jelenség. Számunkra pontosan ezen jelenség meglétének illetve meg nem létének vizsgálata az érdekes. ) John Lennont, Jim Morrisont emlegetik, de előfordul Szécsi Pál, Máté Péter („Zseniális, utánozhatatlan. Nem volt és nem lesz soha másik Zámbó Jimmy [...] Mint Szécsi Pál, mint Máté Péter.” Kacsa 2002. 01. 10.) neve is.
Egy alkalommal, amikor a közelmúltban elhunyt, nemzetközileg ismert popénekes, Falco tragédiájával – mint "referenciaanyaggal" – hasonlítják össze Jimmyét, odáig mennek, hogy nemcsak a haláluk utáni történések közt vonnak párhuzamot, hanem életük közt is – meglehetősen gyermeteg példák kiragadásával: "Falco tragédiája hasonlít a popkirályéhoz. Mindketten értelmetlenül vesztették életüket [...] Falco is az év elején halt meg [...] Továbbá mindketten szerették a nőket, meg kellett küzdeniük a médiákkal és pár évig az Egyesült Államokban éltek." (Mai Nap 2001. 01. 18.) Lady Diana, a walesi herceg autóbalesetben elhunyt felesége, a "szívek királynője" – akit a brit és a nemzetközi sajtó már-már valóságos szentként ábrázol és tisztel – analógiájára elterjedt Jimmyre alkalmazva a "szívek királya" titulus használata.
A harmadik szakaszban kerül előtérbe a sztár személye, élete. Elérkeztünk a teljes életút, életmű mitizálásához, amikor a kivételesség válik a legfontosabb értelemszervező erővé. A populáris média megalkotja Zámbó Jimmy legendáját: összegyűjti azokat az információkat – nem feltétlenül hiteleseket – melyek egyrészt későbbi kivételes karrierjére engednek következtetni, másrészt a személyéhez kapcsolható összes pozitív tulajdonságot: jó barát, családszerető apa, segítőkész, emberi, csodálatos énekes stb., és – nem egyszer az extrémitásig – fokozza ezeket.
A folyamat végső fázisa, amikor már minden, a sztárral kapcsolatba hozható információt abnormálisan eltúloznak. A cikkek hangvétele egyre patetikusabb és giccsesebb. Ekkor kezdődik a sztár szakralizálása. Az embereknek már-már az az érzésük támad, hogy egy ilyen, életében rendkívüli ember élete nem érhet véget ennyire "értelmetlen, ügyetlen" módon. A folyamat egyértelmű csúcspontja volt, mikor az újságok címlapjain megjelent egy kép a halott énekes bal karjáról, amelyen egy vágás éktelenkedett. "Természetesen" a szakértők sem tudták egyértelműen megmondani, honnan is származhatott, de azt már közölték, hogy dulakodásra utaló elszíneződéseket és karmolás-nyomokat találtak. Ez a jelenség megfigyelhető volt több – az újságok által referenciaként felhozott – populáris sztár halálakor is. Lényege, hogy a sztár halála nem lehet "hétköznapi", azaz nem halhat meg "csak úgy", ezért mindig találunk valamilyen rejtélyt.(Elvis haláláról született talán a legtöbb monda, köztük az, amely szerint a „király” nem is halt meg, csupán magányra vágyik, elege van a felhajtásból. Rejtélyes Marilyn Monroe, James Dean, Jim Morrison, Jimmy Hendrix, Lady Diana, vagy a „politikus sztár” J. F. K. halála is.) Sokkal kisebb teret szenteltek később annak a hírnek, hogy ezek a vágásnyomok a boncolás közben keletkeztek. A rejtélyes halál motívuma megfigyelhető a mondai hősök jelentős részénél is.
A média viselkedésére mindvégig jellemző volt, hogy mint hiteles emlékezőket kizárólag a sztártól szélsőségesen függő, az átlagosnál súlyosabban fanatizált rajongókat szólaltatott meg. Családot, akinek lakásában a halál óta éjjel-nappal szólnak Jimmy dalai, és számtalanszor végighallgatták üzenetrögzítőjüket, melyen Jimmy hagyott üzenetet. Férjes asszonyt, aki férjével együtt Jimmybe szerelmes. Nőt, aki lakását szentéllyé alakította, és azt mondja, ha onnan kilép, "akkor is mindenhol a rajongásig szeretett arcot látja és mindenhol az ő hangját hallja." (www.rtlklubonline.hu 2001. 01. 12.)
Ezek a megszólított egyének egy rétegkultúrát képviselnek, mégis igen széles társadalmi csoportot voltak képesek közvetve befolyásolni nyilatkozataikkal. A jelenség magyarázata lehet, hogy Zámbó Jimmy rajongótábora, a populáris kultúra hordozói (Dolgozatomnak nem témája állást foglalni a populáris kultúra értelmezéséről. A fogalom alatt jelen esetben napjaink „népszerű kultúráját” értem, amely a társadalom széles körében elterjedt és használt.) azok, akik a társadalmi rétegek közül a leginkább kerültek a tömegkommunikációs eszközök befolyása alá.
Kapitányék ezt a széles társadalmi csoportot "középkultúraként" definiálják. A középkultúra több, markáns jellemvonással rendelkezik. Ezek közül az első az egyértelműség. A legfőbb törekvés az, hogy maga körül áttekinthetőséget teremtsen, mindenféle ellentmondás nélkül. "A jó és a szép legyen szép és jó, a rossz és a csúf legyen rút és rossz." Azokat az alkotásokat kedvelik, melyek közérthetők, kellemesek, világuk jól átlátható. Elvárják, hogy a szórakozás, művészet tárgyai könnyen fogyaszthatók legyenek. Szükségük van továbbá egyfajta idillre is – ahol megtalálható a biztonság, középpontban a család, otthon eszményével, s ahol a rossz jelen van ugyan, de annak erői legyőzhetők. E kultúra legfontosabbnak tartott értékei a következők: a kemény munka tisztelete, a közönség szolgálata ("milyen nagy ember és mégis őt, a közép emberét szolgálja") és a természetesség ("úgy csinál, mint bárki, mint mi magunk"). (Kapitány Á. – Kapitány G. 2000. 68–69. Ha megvizsgáljuk Zámbó Jimmy dalszövegeit, megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen a fent felsorolt minden kritériumnak megfelelnek. )
Zámbó Jimmy halála után szinte órákon belül megkezdődött mitikus utóélete. A szakralizálás fogalma alatt itt nem csupán a sztár vallásosságának a kiemelését értem, hanem az olyan tulajdonságok hangsúlyozását is, melyek mindenkiben azt az érzést táplálják, hogy Jimmy valóban rendkívüli személyiség volt. Központi helyet foglal el a folyamatban a sztár hitélete mellett az emberi oldal megjelenítése.
A szakralizálás a vallásosság hangsúlyozásával kezdődött: (Zámbó Imrét görög katolikusnak keresztelték.) "Zenéjével is az Urat akarta hirdetni [...] a vallás a zenéje által olyan otthonokba is bejutott, ahol nem mélyen hisznek Istenben." (Mai Nap 2001. 01.16.) "Jimmy és családja húsvétról húsvétra ott ült a templom padjaiban, nem ritkán könnyes szemmel." (Mai Nap 2001. 01.18.) "Jimmyvel 1999-ben ismerkedtem meg. Akkor adományozott a templom építésére nagyobb összeget. Lévén mélyen vallásos, ezután is többször találkoztunk." (Kacsa 2002. 01. 10.) "Istenfélő volt, szívében nem lakozott bosszú vagy harag.
Miután meggyőződhettünk az énekes istenhívő voltáról, a szakralizálás folyamatának következő fázisában meggyőződhetünk arról, hogy személyiségéből áradt hite. Ennek egyik megnyilvánulási formája, mint a fentebbi idézetekből láthattuk, hogy "terjesztette a hitet". Természetesen nem szavakkal, úgymond "hagyományos módon", hanem zenéjével, mint "popzenei apostol":
"a vallás a zenéje által olyan otthonokba is bejutott, ahol nem mélyen hisznek Istenben." "ő azokat szólította meg, akik ritkán vagy egyáltalán nem járnak templomba. Fontos volt számára, hogy felhívja az emberek figyelmét a jóistenre." (Story 2001. 01. 18.)
A másik megnyilvánulási forma pedig amikor ez a hit már csodatévő erővel is felruházza a sztárt:
"Neuhold Sándor saját bevallása szerint Jimmy segítette át a nehéz napokon, a halál küszöbéről hozták vissza dalai. Ugyanis Neuhold Sándor 3 éve komoly gerincműtéten esett át, és a teljes bénulás fenyegette. Az operáció éjszakáján, amikor a család már hazament, Sándor pedig nem tudott elaludni, Jimmy-nótákat hallgatott. A sztár egyik dala, az Adj erőt, Istenem című hitet adott neki." (Mai Nap 2001. 01. 11.)
"Melicher Ferencné határozottan állítja, hogy ő bizony lábra állt Jimmy dalaitól. Néhány nappal korábban, mielőtt fia megajándékozta volna egy pár kazettával, illetve Jimmy legeslegutolsó koncertjének videójával, még ágyban töltötte az egész napot, s a legnagyobb erőfeszítésbe került akár a konyhába is kibotorkálnia [...] Melicher néni 75 százalékos mozgássérült, már 10 évvel ezelőtt leszázalékolták, s élete legnagyobb álma egy saját rokkantkocsi. Ha Jimmyt hallgatok, jobban érzem magam. Nem esik nehezemre a mozgás. Reggelente, amikor beveszem az orvosságaimat, mindig bekapcsolom a videón ezt a koncertet is..." (Story 2001. 03. 29.)
A vallásosság emlegetése mellett, ám a folyamat részeként megjelennek az emberi tulajdonságok is. Profán és szakrális jelen esetben jól megfér egymás mellett, sőt profán jellemzők nyernek szakrális értelmezést. Jimmy amellett, hogy hívő ember, példás apa, gyermekszerető, jó barát és jótékony ember is volt, aki sztárrá válása után is megmaradt őszintének, érzőnek és egyszerűnek: "Akit kedvelt, szeretett, azért mindenre képes volt [...] Odaadta volna a nadrágját is annak, akit szeretett." (Mai Nap 2001. 01. 20.)
A sajtóban néhol megjelenik a sztár halála utáni állapot bemutatása is. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy halálával megszűnt az addig fennálló "idill": "Zárolták Jimmy vagyonát!" (RTL Klub Fókusz 2001. 02. 06.) A sajtó ezzel azt a mesei fordulatot próbálja érzékeltetni, mely szerint a "hős" eltávozta után véget ér többek közt a családi béke, melynek egyedül ő volt a fenntartója, és teret nyer a viszály, egyedül maradt felesége áldozatul esik a "rossz erőknek".
Ezután következik, amikor már nem csak a sztár tulajdonságait, hanem képességeit is az egekig magasztalják:
"[...] így született. Ilyen isten adta adottságai voltak [...] soha nem volt hamis, soha nem volt berekedve, még 10 doboz cigaretta után sem [...] felénekeltük az 5 dalt úgy, hogy közben volt vagy 8-10 köhögő-rohama. Én ilyent még nem láttam [...] tökéletes ráérzése volt minden zenei stílusra. Azonnal megmondta, hogy ez jó, azért volt jó, mert, sőt ha nem jó, azonnal megmutatta bármilyen hangszeren. Játszott zongorán, gitáron, dobon stb. Jól dobolt [...]" (Mai Nap 2001. 02. 01.) "Jimmy a világ élvonalában énekelhetett volna, ha nem itt él." (Mai Nap 2001. 01. 20.) "Jimmy jó bunyós lehetett volna [...] nemcsak a zenében, a bokszban is tehetséget mutatott [...] jó érzéke volt a sporthoz, nem csak az ökölvíváshoz, amikor például kispályán fociztak, bebizonyosodott, hogy technikás, gyors." (Mai Nap 2001. 01. 16.) "Elég sokat lőtt is, a kezében volt minden tudomány. Jól célzott" (Mai Nap 2001. 01. 18.)
Mint látható, ahhoz, hogy ezeket az idézeteket is a szakralizáláshoz sorolhassuk, a fogalom értelmezését ki kell tágítanunk. Itt már arról van szó, hogy ez az ember olyan képességekkel rendelkezett, melyekből egyenesen következik, hogy ezek Istentől eredő ajándékok, ami tovább erősíti az eddig elhangzottakat.
Jimmy "kiválasztottságának" látszatát tovább fokozza, sőt – utólagos megállapításként, értelmezésként – előrevetíti születésének szokatlan, a sajtó által rendkívülinek titulált volta. A kezdőlapon hozott Rendkívüli volt Jimmy születése cím valamiféle egyedi, csodás dolgot sejtet. A cikkből azután megtudhatjuk, hogy a rendkívüli dolog az volt, hogy Jimmy éppen vajúdó édesanyjára a mellette lévő, szintúgy szülni készülő kismama véletlenül rádöntötte a spanyolfalat, annyira szenvedett. Ehhez járul még az, hogy az újszülött Zámbó Imre hangja már ekkor különleges volt. A szülést levezető orvos ugyanis megjegyezte, hogy "Anyuka, de szép hangja van ennek a gyereknek! Úgy látszik, ő már akkor felfedezte benne ezt a kivételes adottságot" – kommentálja az eseményt a cikk. (Mai Nap 2001. 01. 18.)
További rejtélyeket a halál kapcsán sorakoztat fel a sajtó. Habár a rendőrségi közlemények kizárják az idegenkezűség lehetőségét is, a média, és természetesen a rajongótábor is, mindenáron fenn akarja tartani a rejtélyesség látszatát, hiszen egy hős nem halhat meg csak úgy egyszerűen. A hősök halála mögött mindig valamilyen árulás, cselszövés rejlik:
"Hitetlenkednek a rajongók – »Hülyének néznek minket« – Titkok Jimmy halála körül" (Blikk 2001. 01. 17.) "Tud valamit? Hívja a Blikket!" "[...]az eddigi nyilatkozatok, hivatalos közlemények továbbra is egymásnak ellentmondanak vagy egyszerűen értelmezhetetlenek. A Blikk kérdéseire továbbra sincsenek válaszok." (Blikk 2001. 01. 17.)
Néhány külföldi sztár esetében a legenda kialakulásának legvégső fokozata, amikor elterjed, hogy a valóságban az énekes nem is halt meg. A legismertebb példa erre Elvis Presley, valamint az amerikai fekete gettók 1996-ban meggyilkolt zenésze, 2Pac Shakkur. A rajongók ezáltal veszteségüket próbálják meg kompenzálni.
"A keresztény analógia e mendemondák kapcsán is folytatható: a rajongók a krisztusi újjászületés ősképét viszik át mindenek felett imádott sztárjukra, hiszen nem akarnak beletörődni, hogy nincs többé, így inkább feltámasztják őt, különben saját identitásuk egy darabjától fosztanának meg. (Jürgen Mais In: A bálványok alatt dolgoznak. HVG 2001. 01.13. 64.)
Zámbó Jimmy esetében ez a fázis így még nem jelent meg, ám az újjászületésről máris megjelentek a hírek a bulvársajtóban:
"Feltámadt Jimmy! Vak kutya alakjában született újjá a király." (A cikk arról tudósít, hogy egy gépkocsivezető húsvét napján hazafelé tartott. Autójában Zámbó Jimmy egy kazettája szólt, miközben éles vonyításra lett figyelmes. Megállt és egy 17 fejszecsapással agyonvert kutyát talált. Az eb életét a csodával határos módon sikerült megmenteni, ám a kutya szeme épségét már nem nyerte vissza, megvakult. Azóta egy macska a „vakvezetője”. A vezető és a falujabeliek Zámbó Jimmy dalának tulajdonítják a csodát, s meg vannak győződve arról, hogy 2001 húsvétján Zámbó Imre lelke reinkarnálódott a kutyában. Kacsa 2002. 01. 10.)
A misztériumok azonban nem merülnek ki ennyiben. Megjelennek olyan új momentumok, mint az ezotéria és a spiritizmus, melyek a populáris kultúra szekularizálódó világára jellemző új szakrális igények kielégítését szolgálják. Asztrológus szakértők a születése körüli csillagállásból következtetve elemzik a sztár horoszkópját, életútját, próbálják megfejteni tulajdonságait, élete fordulópontjait. Egy asztrológus asszony még azt is megállapítja, hogy Zámbó Jimmy "szerencséje", hogy meghalt, mert a következő esztendő úgyis borzalmas lett volna számára. Más helyütt (Meglepetés 2002/1.) arról számolnak be, hogy egy spiritiszta három lábú székkel megidézi Zámbó Imre szellemét, és a múltról faggatja. A szeánsz végére egy békés, senkire nem haragvó, feleségét a síron túl is szerető, gyermekét hiányoló családapa képe rajzolódik ki előttünk.
Miután a média a rajongótáborral karöltve "szentté" avatta Jimmyt, ( Lévai Júlia az RTL Klub televíziós csatorna Zámbó Jimmy emlékműsoráról szólva megállapítja, hogy a műsor szerkesztési módja, felépítése alapján egyértelműen „istenné avatták” a halott énekest: „[…] az ő helye van középen, az ő elképzelt alakját „lövi körbe” a műsor a halálához (eltűnéséhez) kapcsolódó, önálló életre kelt tárgyak özönével, és a hatásától szabadulni nem tudó, izolált emberek beszédével, mondhatni imájával. A hely üres, a tér szakrális – mi egyéb is lehet ő, mint isten?” Lévai J. 2001. Úgy gondolom, hogy sokkal helyesebb, ha az isten helyett a „szent” kifejezést használjuk. A médiának ugyanis nem az a célja, hogy istent faragjon Zámbó Imréből, hanem sokkal inkább az, hogy életének átértelmezésével, a halála utáni – extrém – reakciók bemutatásával kielégítse az emberekben meglévő hősök utáni vágyat, hőspótlékot adjon egy modern „szent” formájában.) két feladata maradt. Az egyik, hogy bemutassa, az emberek gyásza őszinte és vallásos, a másik pedig, hogy Jimmynek, a 3. évezred "első könnyűzenei szentjének" utóéletét is szenthez méltóvá tegyék. Általános jelenséggé válik az események utólagos átértelmezése, illetve az eseményeknek való utólagos értelemadás. A gyász tisztaságát, intenzitását, hőfokát, jellegét legjobban a gyászoló tömeggel lehet szemléltetni, a profán búcsújárókkal, akik sem pénzt, sem fáradságot nem kímélve elzarándokoltak Jimmy házához, illetve a temetésre, hogy mécsest gyújtsanak, ajándékot vigyenek. Hallunk olyan tatabányai családról, akik 24 karátos arannyal bevont koronát készíttettek 16 db türkizzel és rózsakővel, (Ezek Jimmy horoszkópjának kövei. A korona a temetési menetre készült.) míg egy másik rajongó márványtáblába karcolatot készített a sztárról a családnak: "Karcolatba fojtotta bánatát." (Mai Nap 2001. 01. 17.)
A cikkek arról tudósítanak, hogy Jimmy rajongói órákat áztak-fáztak a hidegben, csak azért, hogy egy pillantást vethessenek a felravatalozott koporsóra. A temetés napjának (2001. január 20.) vallásosságát olyan tettekkel bizonyítják az újságok, melyekre csak igazán vallásos és őszinte gyászt érző emberek képesek. Gyakran jelennek meg imádkozó személyek, akik áldást kérnek Jimmyre, sőt, hozzá imádkoznak, mint valóságos szenthez.
"[...]az esti órákban egyesek hasznot akartak húzni imádott bálványuk halálából és horribilis összegekért virágot árultak az út szélén. Mint megtudtuk, a próbálkozókat megverték és elkergették." (Mai Nap 2001. 02. 22. A cikkben egy ellentmondást fedezhetünk fel a „[...] hasznot akartak húzni imádott bálványuk halálából” kifejezésben. Ennek is nyilvánvalóan az az oka, hogy míg egyesek ilyenre ragadtatják magukat, addig a tömeg nagy része elutasítja ezt, és valóban szívből gyászol.) "A tulajdonos balesete ellenére elutazik" (Blikk 2001. 01. 21.) "Vasútállomáson éjszakáztak Zámbó Jimmy erdélyi rajongói" (Blikk 2001. 01. 21)
A szent utóélete leglátványosabban az ereklyekultuszban nyilvánul meg. A halott sztárhoz kapcsolódó dolgok egyszerre felértékelődnek, megkezdődik az ereklyék gyűjtése. A legjobban ezt a lemezek és könyvek eladási statisztikái jelzik, melyeken Jimmy Guiness-rekordot döntött azzal, hogy a MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) eladási lista első 13 helyét egy időben az ő lemezei foglalták el. Nem más ez, mint a kora középkorban gyökerező szent- és ereklyekultusz modern tömegkulturális változata. Megjelennek a hírek arról, hogy a sztár legelszántabb rajongói mekkora összegeket képesek kifizetni egy-egy tárgyért.
"Akadt olyan, aki kétszobás lakását ajánlotta fel a király aláírásával ellátott könyvért." (www.rtlkubonline.hu utolsó letöltés dátuma: 2001.01.15.) "Eladó Jimmy dedikált gitárja" "Volt már, aki jelentkezett, hogy megvásárolná az énekes nagy értékű Jimmy-1 rendszámú Mercedesét." "Páncélszekrényben őrzik a király utolsó aláírását...a feleségem azóta nemcsak az aláírást, hanem a tollat is ereklyeként őrzi." (Blikk 2001. 01.17.)
A tárgyak sorából kiemelkednek azok, melyek a sztár halálához kötődnek, illetve a sztár testrészei:
"10 milliót is érhet a gyűjtőknek Jimmy Berettája" (Blikk 2001. 02.15.) "Ellopták Jimmy fejfáját" (Blikk 2001. 03.25.) "Nem tűnt el a hajkorona, csak egy napig tartotta magát a hír" (Story 2001. 02.17.)
Lényegüket tekintve ezek a fényképek, albumok, poszterek ugyanazt a funkciót töltik be, mint az ikonok és a szentképek – egyfajta "imádság" tárgyi kellékei. A rajongók számára a sztár zenéjének hallgatása által, a dalokat vele énekelve elérhető az azonosulás a halott bálvánnyal.
Az itt bemutatott jelenségek azt hivatottak igazolni, hogy a hősök és sztárok szerves kapcsolatban állnak egymással. Nem gondolom azonban azt, hogy ezek egymás leszármazottai lennének, csupán azt, hogy ugyanannak a jelenségnek különböző korokban jelentkező megnyilvánulásairól van szó. Ez a jelenség a kompenzáció, azaz az emberek saját esendő mivoltukat igyekeznek kompenzálni oly módon, hogy saját vágyaikat kivetítik egy elképzelt személyiségre. Az így keletkező hősök koronként más-más jellemzőkkel bírnak, s emellett társadalmi csoportonként is változhatnak. Terjedelmi okoknál fogva nem tekintettem a dolgozat feladatának a sztárkultusz részletesebb ismertetését, az egyes sztártípusok és a személyük köré épülő profán mondakör bemutatását, csupán felvillantottam a leglényegesebb momentumokat.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Dalszövegek
Dalszövegek
Dalszövegek
Jimmy azt hitte a pisztoly töltetlen.