Az irodalom jövőjét illető aggodalom  nem egészen mai keletű. Az irodalmi műveltséget a még gyerekcipőben járó rádió, és a gomba módra szaporodó filmszinházak kezdték veszélyeztetni. A veszély nemcsak abból állt, hogy ezek a technikai eszközök sokat elvesznek az olvasásra szánt időből, hanem főként abban, hogy túlságosan megkönnyítik az ugynevezett műveltség megszerzését., ezzel felületessé teszik azt, ami elmélyült komoly munkával kellene megszerrezni.

Ha elfogadjuk veszedelemnek a rádiót és a filmet, akkor harmadik még sokkalta veszélyesebb ellenfél gyanánt kell szólni a televizióról. Ma már semmi akadálya annak, hogy dramatizált regényt szobánkban hallgassunk és nézzük végig. Ennél kényelmesebb ismerkedést az irodalmi műnél ellképzelni sem lehet, s ki gondol arra, hogy az iró stílusművészetének micsoda értékei vesznek el az ilyesfajta ábrázolásban. A boszorkányosan haladó technika valóban rengeteg órát von el a könyvolvasástól, a szociális fejlődés azonban megsokszorozta az olvasók, sőt igényes olvasók számát. A rádió, a film, a televizió miközben órákat rabol el az olvasástól, egyben érdeklődést is ébreszt  a feldolgozott könyvek iránt.

A najainkban megjelenő könyvek mennyisége, pédányszáma örvendetesen cáfolja aggodalmunkat.  Az irodalmat tehát ebből a szempontból nem kell féltenünk, mégha számot is vetünk a felszinesség néhány jelenségével.

Lehet, hogy az uj irodalomban semmi sem marad majd a régi műfajokból és formákból, de valamilyen módon mégis ábrázolni fogja az embert és az emberi sorsot.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)