Az életből nyersen átvett tény nem hat igaznak. Ha szomorú, s a szerző azt állítja, hogy mindez pontosan így történt vele, személyesen részvétet érezhetünk iránta, de maga a mű akkor sem hat ránk, ha vidám akarna lenni az eset, akkor a hatás még szomorubb.

Mi tehát a megformálás? Az, hogy a megfelelően összeválogatott, általánosan jellemző szavak kellő helyükre kerüljenek. Ez annyit jelent, hogy meg kell tennünk valamit, amit  az élet sohasem tesz meg: a művet meg kell szerkesztenünk.

Az írónak meg kell szerkesztenie a mondatot, a bekezdést, a fejezetet,  a legkisebb egységtől a legnagyobbig, a mű minden részét, mégpedig úgy, hogy  vonatkozásban legyen az egésszel.

Vajon művészivé teszi-e a megformálást maga a hibátlan megszerkesztés?

Nem.

Akkor művész alkotás lenne egy kifogástalan perirat, vagy itélet-indoklás is.

Hátra van a legkevésbé megtanulható művészi tulajdonság: a stílus.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)