Az író birtokában van a kifejezés és a művészi megformálás titkának, szerkeszteni tud, stílusa van.Tökéletesen  nem határozható meg, hogy ki az író, mert nem tudjuk meghatározni, minden elemére bontani titokzatos adományát, a tehetséget, még kevésbé a tehetség titka, kivételes fajtáját, a lángelmét, a zsenit.

Hogy mi a tehetség, amitől a kifejezés, megformálás stb művészete függ azt nem tudjuk, de ismerjük néhány alkotórészét, ismerünk szellemi, lélektani és erkölcsi tulajdonságokat, amelyek ezerféleképpen keverednek, más, más hangsúlyt és jelentőséget nyernek, de egészen sohasem hiányoznak.

Nem fontos, hogy az írót személyesen ismerjük, hogy sovány, kövér, alacsony, magas, szőke, barna vagy fekete, de fontos az iró egyéniségének tisztánlátása. Tudjuk mennyire érdemes komolyan venni., megszívlelni amit mond. Azt a megbecsülést, amit minden igazi író megérdemel, a személyes ismerettség felszínes külsőségeinél, sokkal inkább szerzi meg neki  ha irásaiból alkotjuk meg egyénisége képét. Úgyis csak ez a kép maradandó, az igazi.

Egyik legfontosabb lélektani tulajdonsága az írónak a képzelőtehetség, a fantázia. Az olvasóra legerősebben hat a mesealkotó, meseszövő fantázia. Hiába történtek  változatos és fantasztikus dolgok mindannyiunkkal, mást akarunk hallani, éppen, hogy ezeket elfeledjük. A mesealkotó fantázia pedig egyre ritkább. Jókai Mórok sehol sem születnek,

A meseszövő fantáziával gyakran jár együtt a látomásos fantázia, amely megnöveli, szinezi a dolgokat, keresi a kiszinezésre alkalmas tárgyakat. Megvan ez Jókaiban is és még nagyobb mértékben a francia Viktor Hugóban.

A valósáágot, a képzelettel, álommal, mesével teljesen egy szintre helyező fantáziája van E. T. A. Hoffmannak.

A látomásos képzelet viszont közeli rokon a nyelvi vagy stílusos fantáziával, amely nem annyira a mondanivalóban, a leirt tárgyak megválasztásában, mint a szavak különös összerakásában,hangértékük kihasználásában nyilatkozik meg. A magyar költők közül Berzsenyit, Vörösmartyt és Adyt jellemzi a fantáziának ez a fajtája. A formai képzelet gazdagságára példa Babits, Kosztolányi, Tóth Árád költészete, egyformán mesteri módon bánnak  minden versformával és verselési móddal, s a költemény tárgyához, hangulatához hiánytalanul hozzá tudják válogatni vagy idomítani a megfelelő formát.

Az írás belső tartalmának szempontjából legfontosabb a jellemalkotó képzelet. A világ és az emberek puszta ismerete, a tapasztalat, bármily szükséges is, nem tesz senkit jellemábrázoló íróvá. A megfigyelt jellemvonásokat eleven emberré összerakni csak ennek a sajátos képzeletfajtának a segítségével lehet. Ebben van egyik legfőbb eleme Shakespeare, Balzac, vagy Lev Tolsztoj nagyságának. Ezrével teremtették meg az alakokat, akik, mind jellemek, nem bábokra aggatott tulajdonságok, hanem élő emberek. Ilyen jellemző művésze a magyar irodalomnak Kemény Zsigmond.

Az író látomásait, szavai hangzását,alkotott jellemeit  derüs, vagy sötét világnézete és egyéb tulajdonságai módosítják.i

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)