Kis türelmet...
Isztambul (törökül İstanbul, görögül Κωνσταντινούπολη / Kónsztantinoupolé, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) Törökország legnagyobb városa (lakosság a 2000-es népszámláláskor 8,8 millió; 2005-ben 11 millióra becsülik lakóinak számát). Koordinátái: é. sz. 41°1′7’’, k. h. 28°57′53’’41.0186111111, 28.9647222222
A Boszporusz tengerszoros mentén valamint a Márvány-tenger partjainál fekszik, és körbeöleli az Aranyszarv-öblöt (törökül Haliç), egy kiváló természetes kikötőhelyet. Bár csak kisebb része Európában és nagyobbik Ázsiában helyezkedik el, európai városnak tartják.
Annak ellenére, hogy Ankara az ország fővárosa, Isztambul maradt az ország gazdasági, kulturális és művészeti központja. A város egyedülálló fekvése a Boszporusz partján, a római, bizánci és az oszmán kor számos lenyűgöző építészeti emlékei, a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások a turisták egyik legfőbb úticéljává teszi.
Neve [szerkesztés]
A város nevének változásai tükrözik mozgalmas történelmét. Eredeti nevét, a Bizáncot, mely görögösen Büzantion volt, legendás alapítójáról, Büzaszról kapta. I. e. 64-ben a latinosított Byzantium néven csatolták a Római Birodalomhoz, később Nagy Konstantin császár (306–337) „Új Rómának” (Nova Roma) nevezte el, hangsúlyozva szerepét, ennek ellenére a város a császár neve után Constantinopolisként (Konstantinápoly) lett ismert.
Az Oszmán Birodalom 1453-ban foglalta el a várost, és, bár nem változtatták meg a nevét, a török nyelvhez igazították (Konsztantinije). A görög Sztanbulin név, melynek jelentése „a város felé”, már korábban is gyakran feltűnt útjelző táblákon. Ezt a hívő muzulmán törökök Iszlambolra változtatták. Az Iszlambol és Konsztantinije neveket egyaránt használták hivatalos dokumentumokban az Oszmán Birodalom összeomlásáig (1923). Nyugaton végig Konstantinápolyként ismerték, bár a Sztambul név is elterjedt volt. A város hivatalos neve Atatürk rendelete után lett Istanbul.[1]
Óészaki nyelven Miklagard volt a Bizánci Birodalom fővárosának a neve. Jelentése nagy város, nagy piac.
Történelem [szerkesztés]
Eredetileg görög gyarmatosítók alapították Byzantium néven i. e. 667-ben. A városállam (polis) hamarosan a 40 legbefolyásosabb állam egyike lett. 324-ben I. Konstantin a Római Birodalom fővárosává tette eredetileg Nova Roma (Új Róma) néven, de a város csakhamar Konstantinápoly (Constantinople, Konstantin városa) néven vált ismertté. Róma és a Nyugatrómai Birodalom eleste után (isz. V. sz.) a Keletrómai Birodalom fővárosa. Ekkor a görög kultúra virágzott a városban, mely a görög orthodox kereszténység központja is lett (a Görög Orthodox pátriárka mind a mai napig Isztambulban székel). Ebben az időszakban épült az akkori világ legnagyobb katedrálisa a Hagia Sophia (Aya Sofia), valamint számos további műemlék.
A 14-15. században az egyre erősödő Oszmán Birodalom többször megpróbálta bevenni a várost. Miután 1444-ben a várnai csatában Konstantinápolyt (egyedüliként) segíteni igyekvő magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a törököktől, már csak idő kérdése volt a város eleste. Konstantinápolyt II. Mehmed szultán 1453. május 29-én foglalta el (főbb szócikk: Konstantinápoly eleste), és az Oszmán Birodalom fővárosává tette. Az ostromokban megroggyant várost újjáéppíttette, ekkor készült el a Fedett Bazár (Grand Bazaar, törökül Kapalıçarşı) és a Topkapi palota is.
A szultánság egészen 1922-ig fennmaradt, ekkor Atatürk révén megalakult a Török Köztársaság majd az ország fővárosa 1923-ban Ankarába költözött. Konstantinápolyt 1928 óta nevezik hivatalosan Isztambulnak. A fővárosi rang költözése után Isztambult eleinte elhanyagolták, de késöbb az 50-es, 60-as években nagyot változott. Az ötvenes évek során a görög közösség elleni sorozatos (rendőri) zaklatások és zavargások miatt a város eredetét is jelképező görögök nagy része elhagyta Isztambult és Görögország területére költözött. A hatvanas években – Adnan Menderes kormányzása alatt – új gyárak és széles utak épültek, fellendítendő Törökország gazdaságát. Azonban ezek sokszor történelmi emlékek helyén épültek. Az 1970-es éveket a lakosság növekedése jellemzi, Anatóliából sokan költöztek be a városba munkát keresve az új gyárakban. A Köztársaság 50. évfordulójára, 1973-ban megépült Isztambulban a hatalmas függőhíd Európa és Ázsia között, a Boszporusz fölött.
Zászlaja [szerkesztés]
A város zászlajának képét 1969-ben egy versenyen terveztették meg. A versenyt Metin Edremit nyerte, és a zászlóképért 18.000 Török Lírát kapott.
A zászló alsó része a Boszporuszt szimbolizálja, mely kettévágja a várost, ugyanakkor összeköti a két kontinenst. Mindkét oldalon a városfalat stilizálja az ábra. A tornyok Isztambul híres mecseteinek minaretjeit ábrázolják. A hét háromszög a kép közepén a hét dombot jelképezi, melyekre Isztambul épült.
Földrajza [szerkesztés]
Éghajlat [szerkesztés]
Isztambul éghajlata mérsékelt, mediterrán. Hosszú meleg és párás nyár és hűvös esős/havas tél jellemzi. A jellemző átlagos hőmérséklet augusztusban 29 °C. Csapadék a nyári hónapokban 25 mm körül, havi 2-4 esős nappal. Szeptemberre kicsit csapadékosabb (46 mm) és kevésbé forró (24 °C) időjárás a jellemző. Évi csapadékmennyiség 870 mm, a páratartalom egész évben magas. A téli hónapok átlaghőmérséklete 3-8 °C között mozog, november és április között a hó is eshet.
HónapMax hőm.Min hőm.Esős napokNapos órákÁtlagosRekordÁtlagosRekord(havi)(napi)Január9193− 10182,6Február9242− 10153,3Március11273− 7144,4Április16337− 196,6Május213412388,9Június2637167510,8Július29371811411,7Augusztus29492010311,3Szeptember253815668,5Október2133123106,2November15279− 7134,6December11225− 11172,3Geológia [szerkesztés]
Isztambul az Észak-Anatóliai-törésvonal mentén fekszik, mely számos jelentős földrengés okozója volt a történelem során. Az eurázsiai és afrikai tektonikus lemezek feszülnek itt egymásnak, ezért a törésvonal mentén néhány évenként erős földrengések rázzák meg a környéket. Isztambul történelmében az egyik legnagyobb rengés 1509-ben történt. A rengés keltette szökőár átcsapott a városfalakon, több mint 100 mecsetet rombolt le és 10 ezer ember lelte halálát. 1766-ban az Eyüp mecset semmisült meg, 1894-ben a Fedett Bazár omlott össze a földrengések során. A Hagia Sophia is többször megsérült a szeizmikus tevékenység miatt.
Isztambul környékére a következő 10-20 éven belül a Richter-skálán 7,0 erősségű földrengést jeleznek előre a kutatók. A Márvány-tenger közelsége miatt szökőár kialakulására is számítani lehet. A sok egymásra épült, nem mindig megfelelő anyagokból és szakértelemmel épített ház sajnos nagyszámú áldozatot is valószínűsít.
Nevezetességek [szerkesztés]
Konstantinápoly, illetve Isztambul, mindig is multikulturális város volt, a legkülönfélébb nemzetek élnek és keverednek itt (keresztények, muzulmánok vagy akár zsidók; Ázsiából esetleg Európából érkezettek egyaránt nyomukat hagyták a városon).
Ezt a Konstantinápolyt már nem tudom, városnak írjam-e vagy országnak? mert én mását soha nem láttam. Nagyobb s jobb portust a tengeren az egész világon sem tartanak. Itt szakad össze sebes folyással a Fekete-tenger a Fejér-tengerrel éppen a török császár várának éppen alatta, mely a városnak dél felől ónozatjában van különkerítve, csak az fekszik annyi helyen, mint Szeben városa Erdélyben; szép hegyeken mind ónosok aranyos hegyű kéményes palotái. A hegynek a Fejér- és Fekete-tenger felől való oldalait befedték a sok zöld ciprusfák, cédrusfákkal néhol elegyítve, mint az erdők. Belöl is a belső udvara rakva ciprusfákkal, úgy, hogy mindenkor mindenütt árnyékban járhat az udvar népe. Magának különös császári filegóriái egynéhány helyett, hogy mindenféle láthat, kiknek az oldalán zöld superlátok állanak, hogy a tengerek szelei, mikor nem akarja, ne érjék a császárt miattok. (részlet) – kezdi Komáromi János Konstantinápoly leírása (1697) című művét. [2]Erődi Béla Török mozaik című művében 1874-ben írta le Konstantinápoly különös hangulatát:
Festőileg terült el előttünk a Sztambult és Galata-Perát összekötő híd, melynek közelében a két parton százával meredeztek a hajók árbocai és a gőzösök kéményei. A hold fényénél lassankint kibontakozott a két part is. Jobbról az impozáns Sztambul egymás felett kimagasló halmai, a festői házcsoportokkal és magasztos dsámikkal, melyeknek karcsó fehér minaréjai áhítatra ébresztik az ember lelkét. A menőlegesen emelkedő szürke faházak, veres tetőikkel és lapos terrászaikkal oly jól odaillettek a sűrű zöld közém hová a ház gazdája őket építette. Balról az európaiak által lakott városrészek, a kikötőből felemelkedő Galata, a génuaiak korából fennmaradt magas kerek tornyával, a halomnak legfelső csúcsán pedig Pera, a kis Páris terülnek el. Az "Arany szarv" jobb- és balpartja éles ellentétet képez egymással. Amint szememet a holdvilágította panorámán legeltetém, énekhangok riasztottak fel merengésemből. Ezüst csengetyű hangját hallottam a légen át, amint azok a habokban megtörve hozzám hatottak. (részlet) [3]
Látnivalóban Isztambulban nincs hiány, itt csupán néhány következik, a teljesség igénye nélkül:
További látnivalók [szerkesztés]
Közlekedés [szerkesztés]
Helyi közlekedés [szerkesztés]
Tünel [szerkesztés]
A Tünel (az "Alagút") a londoni metró után a világ második legrégebbi földalatti vasútja, bár igazából nem metró, hanem a budapesti Siklóhoz hasonló kötélpályás "felvonó". Nincs közbenső állomása, a pálya hossza megközelítőleg 573 méter, szintkülönbsége mintegy 60 méter. 1875. január 17-én nyitották meg az Aranyszarv-öböl északi oldalán Galata és Pera (ma Karaköy és Beyoğlu) kerületek között. (Emlékeztetőül: londoni metró 1863-ban az első, a budapesti kisföldalatti – amit mi a "kontinens elsőjének" ismerünk – 1896. május 2. óta rója a síneket.)
Nosztalgia villamos [szerkesztés]
A villamos az Istiklal ("Függetlenség") sugárúton (Istiklal Caddesi) fut végig. Az első villamosok 1869. szeptember 3-án indultak el Isztambul utcáin a Tophane-Ortaköy vonalon. (Párizsban 1854, Londonban 1860 óta villamosozhatnak az emberek.) Krepano Efendi által alapított Dersaadet Tramway Establishment cég üzemeltette és fejlesztette a lóvontatású vasutakat, 1871-ben már négy vonal működött: Azapkapı-Galata, Aksaray-Yedikule, Aksaray-Topkapi és Eminönü-Aksaray. 1914. február 2-án villamosították a vonalakat. 1961-ben megszűnt a villamos közlekedés, de 1990-ben újraindult a Tünel és a Taksim tér között.
Távolsági buszok [szerkesztés]
Az óriási Büyük Otogar[3] a Sultanahmet tértől 10 km-re északnyugatra található a Bayrampasa kerületben. A belvárosból az LRT-vel a legegyszerűbb elérni. A 168 pénztár és kapu, saját metróállomás, boltok, szálloda és éttermek a buszállomást egy kisebbfajta várossá formálják. Buszok ezrei közlekednek innen Európa és Ázsia majd' minden pontjára. Ankarába például a nap mind a 24 órájában legrosszabb esetben is 15 percenként megy egy busz.
Légiközlekedés [szerkesztés]
Isztambulnak két nemzetközi repülőtere van:
Van egy harmadik reptér is Isztambul nyugati határában:
Alagút földrészek között [szerkesztés]
A török állam újabb átjárót, ezúttal egy alagutat készül létrehozni az Európát és Ázsiát összekötő tengerszoroson, a Boszporuszon. A két korábban épült híd után ez lesz a harmadik összeköttetés Isztambul keleti és nyugati oldala között. A 13,7 kilométeres alagút érdekessége, hogy 1,5 kilométeres szakasza a tengerben, 55 méterrel a víz alatt halad majd. A földrengésbiztos építmény 2,1 milliárd eurós beruházással várhatóan 2008-ra készül el, és a La Manche csatorna alatti alagúttal ellentétben itt autók és vonatok egyaránt haladhatnak majd benne. A Marmaray projekt Yenikapi (Európa) és Sogutlucesme (Anatólia) állomásokat köti majd össze, Sirkeci és Uskudar közbenső állomások lesznek.
Lásd még [szerkesztés]
Isztambulhoz kötődnek [szerkesztés]
Testvérvárosok [szerkesztés]
Isztambulnak 26 testvérvárosa van:
Képek [szerkesztés]
A Boszporusz híd
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
m·v·sz Törökország világörökségi helyszíneikulturális/természeti:Göreme Nemzeti Park és Kappadókia sziklatemplomai | Hierapolisz – Pamukkale
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!