Ahhoz a generációhoz tartozom akinek életidejét igéretekkel, hiú reményekkel ámították.

Ifjukoromban, amikor a jövő alapköveit raktuk gőzerővel közel 40 éven át, azzal áltatták korosztályomat, hogyha felépítettük az alapokat, hú de milyen jó lesz.

Azután, pedig még jobb lesz. Tejjel, mézzel folyó kánaán.

Azután a "Fényes szelek" szárnyán más idők jöttek.

Jött a szabadság, sokunknak üres lett a gyomra, mert nem volt elég munka.

És jöttek az ujabb igéretek.