Mivel pszichológia egyetemre készülök, szabadidõmben is sokat foglalkozok a pszichológiával és a szociológiával. Elsõ cikkemben a depresszióról írok, mert jelenleg népbetegségnek számít és szerintem fontos, hogy mindenki tudjon róla ezt-azt tudományos szempontból is. A másik ok, amiért ezt a témát választottam az, hogy egyik ismerõsöm a stressz hatására szenvedõ alanya lett ennek a betegségnek. A családja, ismerõsei szeme láttára ment - szó szerint - tönkre, pedig lehetett volna segíteni rajta, ha idõben észrevevõdik.
Az alábbiakban leírt információkat különbözõ lexikonokból és az iskolában szerzett adatokból állítottam össze.
Legjellegzetesebb jele a levertség valamint a reménytelenül elkeseredett hangulat. Nem máról holnapra, hanem fokozatosan alakul ki hetek, vagy akár hónapok alatt. Ritkán, hatalmas sokk, megrázkódtatás következtében 2-3 nap alatt is kialakulhat (általában az ilyen betegek elvesztettek valakit, vagy halál-közeli élménye volt aminek következtében lebénult stb.)
A lehangoltságot a többi tünet kíséri. A beteg nem leli örömét abban, amit azelõtt szívesen vagy csupán megszokásból csinált, ezért felhagy velük. Képtelen örömet átélni, lelkesedni, csodálni valamit/valakit. Ezek nélkül pedig nem nevet, mégcsak nem is mosolyog. Egy másik tünet a döntésképtelenség. A látszat csal, hisz a beteg se nem üres, se nem tétlen, csupán kétségbeesetten próbálja rávenni magát a cselekvésre, amit végül felad. Megfigyelhetõ, hogy az egyén keveset mozog, mozdulatai lassúak és kicsik, de elõfordul, hogy el sem éri a mozgás célját, mert félúton elakad. Ez a mozgáskorlátozás kiterjed az arcizmokra is, ezért a beteg arckifejezése fáradt és merev. Emellet viszont megjelenik a szorongás, ami a mozdulatlanságot átalakítja monoton mozdulatokká (az illetõ pl. a kezét tördeli, fel-alá járkál stb.)
A gondolkodási képesség, az emlékezet, a koncentrálóképesség és a figyelem is gyengül. A végkifejlet a testi-lelki tehetetlenség tudata és a gyötrõ tépelõdés jelzi a már kifejlett depressziót.
Orvosilag kimutatott, hogy a tehetetlenség érzése átalakítja a beteg önképét, ezáltal elveszíti megmaradt önbizalmát, optimizmusát, hitét, minden reményét. Érdekes tény, hogy a depressziós egyén önmagában keresi a hibát, büntetni akarja magát, míg más idegek miatt létrejött betegségnél másokat okolnak a betegek.
A testi múködésekre is kihat a depressziÛ. Elõször, a betegség kezdetén fokozott étvágy, aluszékonyság lép be az életbe. Törvényszerûen követi ezeket az étvágytalanság és az álmatlanság. Gyakoriak a szív- és gyomorpanaszok, a hányinger, szédülés, székrekedés, szájszárazság és nem utolsó sorben kialszik a szexualitás igénye. Azt olvastam, hogy nõk esetében rendszertelenné válik, vagy teljesen kimarad a menstruáció. A külsõ is megváltozik, pl. a bõr petyhüdt lesz, száraz és ráncos.
A felsorolt tünetek nem mindig együtt jelenkeznek, egy-egy enyhe is lehet, sõt, teljesen hiányozhat. Mindenesetre a depresszió megállapításához feltétlenül szükséges a levert-kétségbeesett-reménytelen hangulat jelenléte. Ez két hétig folyamatosan jelen kell legyen, hisz ha valakinek csak rossz a hangulata 2-3 napig, az még nem jelenti azt, hogy depressziós. Mindenkinek vannak rossz napjai, nem kell egybõl a legrosszabbra gondolni.
A legfontosabb az, hogy a depresszió kezelhetõ. Pszichológusnál többféle terápia végezhetõ. Súlyosabb esetben gyógyszeres kezelést alkalmaznak, de a két kezelési mód párhuzamosan is végezhetõ.