Bagi és Nacsa újra a képernyőn

[origo]2007. 04. 16., 9:09Utolsó módosítás: 2007. 04. 16., 11:47

eszközök:

Bagi Iván és Nacsa Olivér együtt tér vissza a TV2 képernyőjére, a Mi kérünk elnézést! hétfői adásában.Visszatérnek a képernyőre

Ajánlat

• TV2: Mi kérünk elnézést
• Száztízmilliót követel Hajdú Péter

A Mi kérünk elnézést! április 16-án, 22 órai kezdettel jelentkezik újból - eddig ugye ez volt a Szulák Andrea show helye, de a műsorvezetőnő szülési szabadságra ment, éppen két hete búcsúzott el nézőitől a kamerák előtt. A kabaréműsor 2006 novembere óta havonta  jelentkezik, minden adásban egy-egy sztárvendéggel, ezúttal Bagi Ivánnal és Nacsa Olivérrel.

A páros korábbi kabaréja, a Banánhéj három év után tavaly került le a TV2 képernyőjéről, de a humoristák nem kerültek emiatt rossz viszonyba a csatornával: ezt bizonyítja az is, hogy Nacsa a Sztárok a jégen-ben is feltűnt, igaz, itt nem sokáig láthatták őt a nézők. A duó a hétfői adásban egyelőre sztárvendégként szerepel, mint például korábban a műfaj két "nagy öregje", Nádas György és Nagy Bandó András, de az is elképzelhető, hogy máskor is láthatjuk még őket a műsorban - mint ahogy az elején Verebes István volt az állandó ember.

Egy másik állandó szereplővel egyébként biztosan találkozhatunk a hétfői adástól kezdve, a fiatal humoristák csapatához ugyanis csatlakozott Juhász Illés is, akit a nagyközönség a Família Kft.-ből ismerhet: ő játszotta Kövér Vilit, akit apja állandóan fejen csapott, egy "Vili, te nagyon hülye!" felkiáltás kíséretében. 

Nacsa a Blikknek nyilatkozott a felkérésről: "Eddig pihentünk, de nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy Verebes István után mi is bizonyíthatunk a Mi kérünk elnézést! című műsorban. A mi stílusunk nem változott meg, csak a produkció neve változott." Jól is jöhet egyébként a duónak az új szereppel járó keresetkiegészítés, hisz Hajdú Péter per útján követel tőlük egy nagyobb összeget

 Bagi-Nacsa duó
Bagi Iván és Nacsa Olivér két szeretnivaló bolondos fickó. A duó valamikor réges-régen a Mikroszkóp Színpadon kezdte pályafutását. Már akkor is sokan sejtették, hogy egyszer befutnak majd, és ők lesznek az ország kedvencei. Egy ideje, pedig saját TV műsorral is büszkélkedhetnek.

 A humoristaválogatott RonaldójaNem vagyok valami nagy tévénézõ, de a Banánhéj címû mûsort soha nem hagynám ki. Szeretek jót nevetni, és a formabontó paródiák is tetszenek. Bagi Iván és Nacsa Olivér alaposan kipróbálta magát szinte valamennyi hazai közéleti személyiség bõrében. A parodista páros a gimnáziumi évek alatt talált egymásra, és azóta is megállás nélkül tornáztatja a nézõk rekeszizmait. Az egyik legnagyobb sikert mégis a szokatlanul merész szembesítések hozták meg a fiúknak. Amikor telefonon utolértem a „szóvivõ” Nacsa Olivért, éppen nevetett.    

– Önnek mindig jó a kedve?
– Tudja, nagyon vicces ember vagyok. Egy poénért odaadnám a fél életemet.
– Azt hallottam, hogy Bagi Ivánnal soha, semmiben nem értenek egyet, örökké ellenkeznek.
– Micsoda pletykák vannak! Ki mondta ezt?
– Az egyik bulvárlapban olvastam.
– Két teljesen különbözõ karakter vagyunk. Természetes, hogy más-más dolgok foglalkoztatnak bennünket, de nem szoktunk ellenkezni. Inkább jól kiegészítjük egymást.
– A remek humorérzék viszont mindkettõjüknél megvan.
– A humor szubjektív mûfaj, mindenki máson nevet. Egy célunk van, minél több nézõt jókedvre deríteni.
– A Banánhéjban a poénokat nemcsak ketten találják ki.
– Kéthetente elég sok jelenetet és mûsorszámot kell megírni, ami csapatmunkát igényel. Verebes István vezetésével készítjük a poénokat. Leülünk a rendezõvel, a producerrel, és megbeszéljük az aktuális témákat, amit majd az írók megírnak. A legjobban sikerült mûvet kezdjük el közösen alakítani, amihez mindenki hozzáteszi a maga poénját.
– A mûsor közkedvelt rovata a szembesítés, ahol ismert embereket állítanak szembe önmagukkal. Milyen szempontok szerint választják ki a vendégeket?
– Elsõsorban egyéniségek legyenek. Bármennyire is szeretnénk, a másik kereskedelmi csatorna sztárjait nem hívhatjuk meg. Hogy melyik szereplõt ki játssza kettõnk közül? Egymásra nézünk, és máris tudjuk, melyikünknek találták ki az adott figurát.
– Volt már olyan személy, akit nem sikerült parodizálni?
– Nem. Általában mindenkin lehet valami olyan „fogást” találni, ami kifigurázható.
– És aki nem fogadta el a meghívást?
– Erre sem volt még példa. Mindenki örömmel jön.
– Sértõdés a mûsort követõen?
– Még egyik vendégünk sem sértõdött meg azért, mert kifiguráztuk. Ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az õ népszerûsé-gük is nõ. Nemrég Rózsa György volt terítéken, aki a mûsort követõen felhívott, és nem gyõzött „hálálkodni”.

– Kinek a bõrében érezte magát legjobban?
– Nem tudok ilyet mondani, sok karaktert szeretek eljátszani. Legszívesebben persze miniszterelnök vagyok, mert nem egy rossz titulus.
– Tudatosan törekszenek arra, hogy a mûsorban megmaradjon a politikai egyensúly?
– Ez nagyon nehéz, de meg kell találni. Úgy gondolom, egy ismert embernek nem dolga, hogy politikailag állást foglaljon. Egy ilyen megosztott országban sok nézõt lehet elveszíteni azzal, ha elkezdenénk akár az egyik, akár a másik irányba „húzni”. Szerencsére mindkét oldalról pozitív visszajelzéseket kapunk. Olyannyira, hogy Medgyessy Péter nemrégiben találkozóra hívott bennünket. Nincs ebben politika, a kormányfõ évente egyszer fogadja azokat, akik hivatásukban kiemelkedõt alkottak. Óriási megtiszteltetés ez számunkra.
– Apropó elismerés! Törõcsik Mari azt nyilatkozta: egyedül csak a Bagi-Nacsa páros tudja õt megnevettetni.
– Ez hatalmas elismerés, hogy az általunk tisztelt színésznõ így vélekedik.
– Úgy tudom, sokáig sportriporternek készült.
– Hatással voltak rám Knézy Jenõ nagyszerû sportközvetítései. Most, hogy meghalt, hiányérzetem van. Késõbb valahogy letértem errõl a pályáról, amit utólag nem is bánok.
– Ettõl függetlenül máig hódol a sport- és futballszenvedélyének.
– Rengeteg „ereklyém” van. A legfrissebbet, egy labdát a Bayern München játékosok eredeti aláírásával például nemrég kaptam az öcsémtõl. Emellett számtalan közös fotóm van a legnagyobb focistákkal, köztük David Beckhammel, de sorolhatnám, hiszen elég nagy a gyûjtemény.
– Vehemens, a játékvezetõ munkáját bíráló vagy a nyugodt típusú szurkolók közé tartozik?
– Futballmeccs közben szinte kifordulok önmagamból. Olykor ordibálok és dühöngök. Most már nyugodtabb vagyok, de azért így sem tudom sokáig ülve nézni a mérkõzést.
– A sportot nemcsak nézni szereti.
– Gyakran összejövünk a haverokkal, hogy egy jót játsszunk. A humoristaválogatott Ronaldója vagyok. Októberben az egyik mérkõzésen megsérültem, mert nehezen tudtak tartani, és ráléptek a lábamra. Így néhány meccset kénytelen voltam kihagyni, de hamarosan visszatérek a pályára.
– Úgy hallottam, hogy három kedvenc itala van: sör, sör és megint sör.
– Valóban nagyon szeretem ezt a hárombetûs italt, ami fõleg nyáron igen kellemes. Sajnos rettenetesen hizlal, így kénytelen vagyok visszafogni magam. De a jó whiskyt is kedvelem.
– Van az Ön családjában, környezetében fogyatékos ember?
– Egyik ismerõsömet autóbaleset érte, és kerekes székbe került. Nagyon kedves, jólelkû, rendes és szimpatikus srác. Nálam kétféle ember van – jó és rossz. Teljes értékûnek tartom a sérült embereket. Mindig összeszorul a szívem, ha azt látom, hogy az emberekbõl hiányzik az empátia. Szerencsére erre ritkán kerül sor. Örülök, hogy egyre többen vannak azok, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak.
– Hogyan lehetne a negatív szemléletmódon változtatni?
– Ez felfogás és intelligencia kérdése. Egy normális gondolkodású emberben fel sem merül, hogy megkülönböztesse a sérültséggel élõket. Akiben meg nincs tolerancia, azt úgysem lehet megváltoztatni. Hiába mondom valakinek, hogy fogadja el õket, még nem biztos, hogy megteszi.
– Sokat lépnek fel jótékonysági rendezvényeken.
– Nagy örömmel tesszük. Legutóbb a Vakok Intézetében, de jártunk már kórházban, és mozgássérült embereknek is kedveskedtünk kis humoros egyveleggel. A mûsor felvételén is szívesen látjuk õket.

Bíró Zsolt

Milyen az a fajta humor, amelyet egy ország megért?


Nacsa Olivér Anettka
Nacsa Olivér: A legnehezebb dolgok egyike széles közönséget megnevettetni. A humor ugyanis szubjektív: mindenkinek más tetszik, mindenkit másképp lehet szórakoztatni, mindenki más poénokon nevet.

Egy humorista számára nagy kihívás sok embert együtt szórakoztatni.



Lehet azt mondani, hogy a humor konzervatív műfaj?

N.O.: Milyen értelemben?

Abban, hogy az értékek megőrzése a célja.

N.O.: Ez igaz. Érdekes ez a szemszög. Ebben az értelemben valóban konzervatív műfaj a humor, és én is konzervatív vagyok. A hagyományos értékrendben hiszek. Az értékek manapság gyorsan változnak, mert a mindennapi élet is felgyorsult. A paródiáknak ugyanúgy naprakésznek, frissnek kell lenniük. Az értékőrzés és az aktualitás pedig nem mond egymásnak ellent. Másrészt a humor legnagyobb alakjainak ma is van mondanivalója.

Kikre kell gondolni?

N.O.: Többek közt Charlie Chaplin, Luis de Funes, de mondhatok még rengeteg nevet. A magyarok közt Kabos Gyula, vagy Latabár Kálmán azok, akikre a legtöbben emlékeznek. Gálvölgyit, Markost, Fábryt pedig a mesteremnek tekintem.

A paródiának kedvez, hogy a kereskedelmi televíziózásból adódóan egyre több médiaszemélyiség forog a köztudatban?

N.O.: Igen, alapvetően ez a lényeg, mivel így könnyű választani a megformálandó személyeket illetően. Nyilván abból a körből választunk, amelyik a képernyőn felbukkan. A közismertség ugyanis egyenlő a képernyős megjelenéssel, noha Ivánnak együtt valljuk, nagyon sok remek egyéniség él idehaza, akik nem ismertek a tévéből, így nem tartanak számot nagy érdeklődésre, ha a Banánhéjban parodizálnánk őket. Óriási különbség van a sztár és a minőségi sztár között. Az utóbbi értelemszerűen izgalmasabb a számunkra.

Mi a módszered arra, ahogyan a figurák jellegzetes vonásait, stílusát, szófordulatait összegyűjtöd, és a karaktert felépíted a paródia számára?


Banán duó
N.O.: Nincs konkrét recept erre, de mindenkin szinte rögtön megtalálom a fogást. Elég egyszer vagy kétszer megnéznem a róla készült videófelvételt, és rögzítem a mozdulatait, a hanghordozását. A műsorban elhangzó szöveg egy része pedig megírt, nagyobb része improvizáció.

Ennyire egyszerű lenne?

N.O.: Nem. Erre születni kell, mondanám nagyképűen. De nem akarom erősíteni azt a képet, amelyik szerintem kialakult az emberekben rólam. Valójában én rettentő szerény ember vagyok. Ebben is az ideáljaimat próbálom követni. Meggyőződésem, hogy minél nagyobb egy ember, annál szerényebb is, annál kevesebbet kérkedik az erényeivel. Azt mondom tehát inkább, ez a munkám, a hivatásom. Iván egyébként mélyebben foglalkozik a témával.

Bagi Iván: Legfeljebb többször megnézek egy-egy felvételt, de én is rutinszerűen építem fel a karaktereket. Nyolc éve ezzel foglalkozom.
Volt már olyan karakter, amelyiket nem tudtál "megfogni"?

B.I.: Olyan nem volt, amelyiket visszadobtam volna, legfeljebb egy alkalommal átpasszoltam egy nekem való karaktert Olivérnek. Ganxsta Zolee-t, akik ő jobban ismer, hiszen évek óta barátok. Ami pedig például a Receptklub paródiát illeti, nagy nehézségeim voltak a karakter megformálásával, mert számomra nem jellegzetes. Nem is szerettem igazán azt a feladatot.

Mit jelent az, hogy "neked való karakter"?

B.I.: Nagyon egyszerű: a külsődleges jegyeket jelenti. A világos karakterek az enyémek, a sötétek Olivéré.

A női magazinokban és irodalmi lapokban megjelent írásaidra  jellemző, hogy a szereplőket, karaktereket aprólékosan dolgozod ki. Ez összefüggésben van a parodista hivatásoddal?

B.I.: Igen, lehetséges, bár nem mosható össze a két tevékenység. Az írásban azt az elvet vallom, hogy ne a stílus határozza meg a mondanivalót, hanem a mondanivaló, a közlendő a majdani írás hangvételét, és modorát.

Vannak paródiák, amelyek kultikus darabokká váltak?

N.O.: Szerencsére igen. Korda György-Balázs Klári, Fekete Pákó,  Anettka, Havas tanár úr,  azok, amelyeket gyakran emlegetnek, vagy amelyek a legismertebb paródiák lettek.

B.I.: Ne felejtsük ki az Orbán Viktor-Medgyessy Péter párbeszédeit sem a kerítés mellett. Az például biztos rovat a műsorban, amelyet ősszel is folytatunk, de természetesen megújult formában.

Hogyan újul meg a Banánhéj?

B.I.: Még nem árulhatom el...

Nagyobb felkészültséget igényel az, ha Medgyessy Péter érkezik a műsorotokba vendégként?


Bagi Havas Iván
N.O.: Igen, Medgyessy érkezésére nemcsak nagyobb felkészültséget igényelt, de lényegesen jobban is izgultunk miatta, mint egy "normális" ember esetében. Azon túl, hogy óriási megtiszteltetés, hogy elfogadta a meghívásunkat, az is megfordult a fejünkben, hogy kockázatos paródia. A műsorunk alapelve ugyanis a politikai semlegesség. A Banánhéj nem húz sem a jobb, sem a bal oldalra, a politikai humor is távol áll tőlünk, és emellett kitartunk.

A lemezre jóval kevesebb felvétel került fel, mint amennyit hallhattak a műsor nézői az elmúlt hónapokban. Ez esetben mi volt a rendező elv?

N.O.: Annál is inkább, mert vannak a lemezen olyan számok is, amelyeket nem hallhattak a műsorban. Egyébként a legjobbak közül szüreteltek a szerkesztők, semmi különös rendező elv nem volt. Nyilván a legsikeresebbeknek, mint a már említett Balázs-Korda slágernek előkelő helyen kellett szerepelnie.

A műsorban látható paródia inkább a színészethez áll közelebb, a lemezen megjelent dalokhoz pedig énektudás is szükséges, vagy ugyanúgy készültetek fel az utóbbi feladatra is?

N.O.: Felkészülni már nem kellett különösebben. Annál is inkább, mert néhány nap alatt vettük fel az egész lemez anyagát. Annyiban azonban mégis más egy figura énekhangját parodizálni, hogy ebben az esetben nem állnak rendelkezésre a vizuális eszközök, amelyek fogódzkodók lehetnek. Itt egyedül a hang, a dal és a szöveg az, amiből építkezhetünk.

Milyen kötelezettségeitek vannak a lemezzel kapcsolatban?

N.O.: Egy lemezbemutató turné, amire hamarosan sor kerül. A műsorral kapcsolatban pedig reprezentatív feladatok vannak. Például egy görögországi út, amelynek során a nézők megnyerhetnek egy utazást velünk és más hírességekkel. Ezeket persze nem tekinthetjük terhes kötelezettségeknek.

Humor a tv-ben II.

Akik megállnak a banánhéjon
avagy ami nem volt, az mér' nem volt?

Furcsa, valahogy olyan érzésem van, mintha - egyedfejlődési nyelven szólva - Bagi Iván és Nacsa Olivér Gálvölgy János "evolúciós folytatása" lenne, legalábbis a humor területén. Nem mondhatni, hogy lemásolják a régi Gálvölgyi Show-kat, csupán hasonlóak. És mivel az élővilágban a változatosság gyönyörködtet, a humor területe is ebből a szempontból igazodik a vadonhoz.

Persze a folytatás szó nem fedi le pontosan a kronologikus igazságot. Egyik oka az, hogy Gálvölgyi János, noha gyenge kivitelben, de még mindig ténykedik a szórakoztatóipar területén, a másik pedig az, hogy a két fiatal nevettető fellépése sem pontosan köthető ahhoz a jól látható választóvonalhoz, amikor a "könnycsatornát megtöltő" Gálvölgyi János "átváltozott" gyenge, primitív mondatokat használó Gálvölgyi Jánossá.

Sokkal előbb feltűntek a képernyőn, Fábry Sándor képzeletbeli szárnyai alatt nőttek fel, de csakhamar vele is megértették, nincs biztonságban tőlük még a "nevelőapa" sem, ha arról van szó, ki is a következő áldozat paródiájuk listáján. Ezért szerette meg őket egy egész ország, mert a legváratlanabb pillanatokban tudtak feltűnni a Napkeltében vagy a Fábry Showban, hogy Friderikusz Sándornak, Vitray Tamásnak mutassanak görbe, de egyáltalán nem sértő tükröt. Néha elgondolkozok, hogyan tudnak ennyi különböző karaktert ilyen felkészülten és kiválóan parodizálni, hiszen - egy-két kivételtől eltekintve - olybá tűnik, a fiúknak (és segítőiknek, mint például Hadházy Lászlónak) szinte az összes figura rendkívül testhezálló, és hihető, hogy valódi, nemcsak álarc Baginak vagy Nacsának. Persze mindenkinek vannak kedvencei, ez náluk azért is lehetséges, mert a közélet legkülönbözőbb területeiről találják meg a kiparodizálandó figurákat, legyen az politikus, újságíró, színész vagy humorista. És még azt mondják magukról, hogy nem szoktak sokat gyakorolni.

Hát ebben az esetben vagy hazudnak, vagy őstehetségek. Mert paródia és paródia között is megvan a különbség. Nevetni mindegyiken lehet, de nem mindegy, hogy csak sejtésed van, hogy ki is a kifigurázott, akinek személyére az illető humorista már-már erőszakos utalásokat tesz, amire leesik nekünk a húsz filléres, vagy ha nézzük az ál Halász Gábort vagy Konta Barbarát, szinte el is hisszük, hogy a Lazac műsorára szól a tévénk.

Persze a fiúk szerencsés testfelépítésüknek is köszönhetik ezt. Ivánról ugyan nehéz elképzelni, hogy testesebb figurákat játszik, Olivér sem kövér, de nagyon kevés munka eredménye az, hogy a kelleténél nagyobb mű-sörhassal rendelkezzen. És ezen át, továbbá, hogy egyikről sem lehet nem elhinni a női szerepeket sem, kimeríti az összes jelentős, ismert vagy kevésbé felismerhető figura kinevettetését.

Továbbá be kell vallanom - talán a viszonylagos korazonosság az oka -, de én kedvelem ezeket a srácokat azon interjúk alapján is, amiket az őket egyre nagyobb számban ostromló újságíróknak adtak. Két teljesen különböző, külön-külön és együtt is mégis teljesen kiegyensúlyozott, vagy annak tűnő figura, úgy gondolom, a történelem már több ponton bebizonyította, ez a felállás nagy dolgokat szülhet (lásd például a Deep Purple nagy pentafogatát, vagy a humor területéről Stan és Pant, Markost és Nádast, stb.). Én a magam részéről csak remélni tudom, hogy ez a két nagyszerű fiatalember minél tovább fogja élvezni a közös munkát (fontos hangsúly van a közös szón), és helyettük a röhögésben én fogok elcsúszni a banánhéjon.

Mindazonáltal sajnálom is azokat, akik ezentúl közszereplésre adják majd a fejüket, mert szinte biztos, hogy megfordulnak Bagi Iván vagy Nacsa Olivér arcán. Én már csak egy olyan kérdést tennék fel a jövőre is vonatkozóan, amit ők szegeztek anno az eredeti Havas Henriknek: "Ami nem volt, az mér' nem volt?"

Boros Tamás

 

Interjú Bagi IvánnalRózsa Melinda - 2006.06.09 16:49

 

Még harminc éves sincs, de egy ország ismeri a nevét, az egyik legnépszerűbb humorista. Mégis, már a második könyve jelent meg. A Megkerült boldogság nem éppen vicces kötet.

 

 

Bagi Iván is intézetben nőtt fel, akárcsak a főhős. Az illusztrációkon is ő szerepel, kisgyerekként vagy éppen tizenévesen. Mintha önéletrajz volna, de mégsem. Ki ez a figura?

- Mennyire írta önmagáról a könyvet?

- Nem bírtam volna elviselni, ha úgy kellett volna megírnom a történetet, ahogy az velem megesett, ezért találtam ki a főszereplőt, Gergőt. Azt hiszem, személyiségi jogokat is sértettem volna azzal, ha a valóságot vetem papírra. Így inkább vettem a fáradtságot, hogy elvonatkoztassak. Nem szeretem a kesergést. Vannak olyan szerzők, akik egy az egyben megírják életük történetét, bemutatják azt a nyomorúságos helyzetet, amibe belekerültek, közben pedig nem tudnak vagy nem is akarnak rajta változtatni. Kéjelegnek a tehetetlenségben. Az ilyen emberek nem szeretik magukat igazán, csak az egójukat mutogatják. Én semmi esetre sem szerettem volna ilyennek tűnni. Az már más kérdés, hogy sokan belemagyarázzák, úgy tüntetik fel, mintha az én élettörténetem lenne a regény.

- Azok a részek is fikciónak tekinthetők, ahol arról ír, milyen lassan születnek meg ezek a papírra vetett sorok?

- Valójában egyáltalán nem íródott olyan lassan, ahogy ezekből a részekből gondolhatnánk. Dosztojevszkij kezdte el azt a stílust, hogy kicsit kilép a történetből, beleveszi a monologizáló részeket is. Ezt én is ki akartam próbálni.

- Nem lassítja le ez a történetet?

- Ellenkezőleg. Olvastam olyan, egyébként nagyon unalmas regényt, ami csak akkor volt érdekes, ha a szerző kizökkent a cselekményből. Úgy éreztem, szükségem van ezekre, mert az ember önző, és ezek a „nyavalygások” hozzátartoznak a főszereplőhöz. Van valami érdekes számomra a panaszkodásban, szeretek a mélyére menni, megkeresni az okait.

- Milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól?

- Azt vettem észre, hogy sok ismerősöm kér egy példányt a könyvből, de nem is olvassák el… Szerencsére viszont vannak olyan olvasóim, akik bemennek egy könyvesboltba, megveszik a kötetet, de mivel csak nemrég jelent meg, még nem kaptam sok visszajelzést. Akitől mégis, az pozitív volt. Azt az író nem tudja nyomon követni, hogy a munkájának milyen a hatása. Ezek olyan erők, amiket nem látok, de tudom, hogy segíthetnek az embereknek. Ezért is erőltettem a könyv megjelenését.

- Hogy viszonyulnak hozzá az emberek, hogy egy humorista komoly könyvvel jelenik meg?

- Értelmezhetetlen a számukra. Sok híres ember vagy „sztár” jelentet meg saját könyvet, ezeket vagy ők írják, vagy nem, de az olvasók már megszokták ezt a jelenséget. Nekem elég nehéz volt elhitetnem velük, pontosabban meggyőznöm őket, hogy a Megkerült boldogság egy fajsúlyos olvasmány. Nem is vágyam az, hogy nagyon sokan megvegyék, hiszen a kedvesemnek is írtam.

- Mit szólt hozzá?

- Odaadtam neki, elolvasta. Helyette nem mondhatok semmit, de bízom benne, hogy van hatása. Rajta kívül még a szüleimnek is írtam, akik már sajnos meghaltak.

- Miért ír? Elégedetlen a munkájával?

- Nem, de sokoldalúbb vagyok, mint amilyennek megismert a nagyközönség. Amikor írok, azon keresztül őszintén ki tudom fejezni magam, sokkal inkább, mint élőszóban. Az íráshoz nagy nyugalom, koncentráltság és egyensúly kell.

- A közelmúltban sokat foglalkoztak a bulvárlapok azzal, hogy mi lesz a Bagi-Nacsa páros jövője, egyáltalán, van-e jövője. Mi az igazság?

- Nacsa Olivér teljesen más ember, mint én. Nem vagyunk összenőve, nem erőltetjük a szoros kapcsolatot. Beláttuk, hogy nagyon különbözőek vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy nem lennénk jó baráti viszonyban. Ősszel visszatérünk a tv2 képernyőjére, ha nem is Banánhéj lesz a műsor címe, de folytatjuk együtt, hiszen szívesen csináljuk, és a közönség is szeret minket. Mellette persze mindketten foglalkozunk sok mindennel. Azt hiszem, ki kell próbálnunk magunkat más területen is.

- Ön mire vágyik még?

- Nagyon szeretnék énekelni, méghozzá érzelmes, de nem „nyálas” dalokat. Nem csak én gondolom úgy, hogy jó a hangom, hanem mások is mondták. Amikor a Szulák-showban előadtam egy számot, Póka Angéla felhívott, és azt mondta, szeretne többet hallani. Ennek nagyon örültem, szívesen énekelnék vele együtt is. Mindenesetre sokat gyakorolok.

- Lesznek újabb Bagi-kötetek is?

- Szeretnék még könyveket írni, bár már a tavalyi után is volt egy olyan érzésem, hogy mindent kiírtam magamból, mégis, a mostani is megszületett. Az emberek változnak, nem marad ugyanolyan az egyéniségük, ha van mondanivalóm, megírom. Ötleteim már most is vannak. Ha a közönség szereti, és fogy az üzletekben, akkor jobban oda fogok koncentrálni az írásra. Szakmailag nem tudom, hogy mennyire megalapozott, ezt majd eldöntik a kritikusok. Mindkét könyvem, ihletből született, enélkül nem is írtam volna. Ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre kevesebb az ihlet, ezért minden cseppet ki kell belőle sajtolni. Most volt elég, könnyen megszületett a könyv. Azt akarta megmutatni, hogy milyen összetett az ember.

- Mi áll a névjegyén?

- Nincs névjegyem. Parodistának mondanám magam, nem tartom magamat írónak. Azt majd az utókor dönti el…