A Macedón határon történtek indították el bennem ezt a gondolatsort. Mi is történt tulajdonképpen? A hatóság úgy gondolta erővel visszatartja a  menekülőket, mert képtelen  ekkora embertömeget ellátni .Európaias észjárásával  azt hitte megállíthatja azt a tömeget, azt a tömeget akinek már nincs semmi vesztenivalója. nincs mit veszítenie, hiszen elvesztették családjukat, vagyonukat, hazájukat, amiről minden bizonnyal nem saját maguk tehettek, hanem a körülményeket alakították körülöttük lelkiismeretlen, gonosz emberek olyanná, mely megérlelte bennük az elhatározást, útnak indulnak uj hazát keresni, hiszen a szegénység, az éhhalál, vagy egy háborus támadás után, igy, vagy úgy, de a biztos pusztulás vár reájuk.

Némi reményt nyújt ebből a kilátástalan helyzetből az embercsempészek által nyújtott lehetőség, hogy Európába jussanak.

Átvészelték a tengeri utat, mikor mellettük emberek haltak, étlen, szomjan, gyalog, vagy  valamilyen járművel mikor mivel, kiszolgáltatva idegeneknek, az időjárás viszonttagságainak érkeztek a macedon határra, ahol fegyveresek sorfala várta.

Milyen esélye volt itt a határőrségnek? A végsőkig elkeseredett tömeg, persze, hogy áttörte a katonai kordont. Mit érdekelte őt villanógránát, meg könnygáz, gumibot és erőszak. egy éhes megveszett agyon ázott és halálfáradt embertömeg csak előre akar jutni a cél felé, hogy közben meg is halhat, az egyáltalán nem érdekli, hiszen ahonnan jött naponta halhatott volna meg, sokszor nézett szembe a halállal, sokszor látta amikor elragadta testvérét, szerelmét, barátját, családját..