Agadírba érkezhetünk repülővel vagy más közlekedési eszközzel, mégis azonnal észrevesszük, hogy a növényzet újra megjelenik, nemcsak narancs-, hanem banánfák is látszanak, valamint kecskék a fák tetején. Amit az erre élők nem bánnak: a kecske leeszi a fa termését, s így könnyen hozzájutnak annak magjához, ami migrén és légúti bántalmak, valamint - állítólag - horkolás ellen kiváló. Ahogyan Agadir klímája is.

Az Atlanti-óceán partján fekvő modern üdülőváros egész évben kellemes melegben várja a kikapcsolódni vágyókat. Bár délelőttönként a Kanári-szigetek felől érkező felhők borítják az eget, délután mindig kisüt a ragyogó nap, és a parton erősen fúj a hűs óceáni szél. Olykor az az érzése az embernek, hogy itt bizony éjjel van melegebb.

Maga a város szinte teljesen új, 1960-ban egy földrengés döntötte romba, ahogyan kaszbáját is, a város feletti magas hegyen. Néhány fala maradt csupán épen, de érdemes felkeresni az onnan nyíló lélegzetelállító panoráma miatt. Természetesen Agadirnak is van piaca, szukja és építettek egy óvárost, medinát is, szem előtt tartva az egykori építkezési sajátságokat.

Agadir kifejezetten alkalmas családi üdülésre is. Az egyik legfontosabb hívó szó az összefoglalhatatlanul sok látnivalón túl az itt élő emberek szeretete, őszinte kedvessége. Ez nem mindig a turistának szól. Érezni, hogy ezek az emberek mennyire figyelnek egymásra. A közbiztonság hihetetlenül jó. Marokkóban jókat lehet enni. A fő nemzeti ételek a pastilla, a rétestészta-szerű lángosba töltött fahéjas galambhússal, a tazsin, amit nehéz meghatározni, mert különböző húsokból is készítik, ám közös bennük a tálalási mód: a jellegzetes kúpos fedelű agyagedényben. A kuszkusz is finom. Sok zöldséget, gyümölcsöt kínálnak, s mivel itt a zsír ismeretlen, a marokkói konyha nagyon egészségesnek számít. Annak ellenére, hogy mohamedán ország, kiváló borokat termelnek, sörük is van, igaz, ezeket csak szállodákban, jobb éttermekben fogyaszthatjuk.

Agadir - „ marokkói part gyöngye “ – a legismertebb marokkói nyaralóhely, melyet az 1960-as romboló földrengés után teljesen újraépítettek. Az Atlanti óceán partján fekszik, és csaknem tíz kilométeres homokos partszakasszal dicsekedhet. Az azúr tengerpartot minőséges szállodák és kiváló bevásárlási lehetőség jellemzi, jellegzetes kisboltokkal és helyi termékekkel. A városnak nagyon kellemes éghajlata van, évente 300 napsütéses nappal. Kora este Agadir – ban egy séta a rakparton és a keskeny utcáin nagyon csábító és rejtelmes lehet. Utánna ajánlott leülni egy kellemes étterembe és felfrissíteni magunkat a helyi jellegzetes itallal, a menta teával. A város története a 16. században kezdődött, amikor az itteni csodás parton lehorgonyoztak ez első portugál hajók. Agadir város neve a berber nyelven „magtár erődítmény”, a 16. század végén jelentős marokkói szarvasmarha tenyésztő hatalom volt, később pedig egy erődítményre hasonlított