A zene alapvető rokonsága a költészettel az, hogy érzelmet, hangulatot fejez ki.  Érzelmi és hangulati eleme van az epikának és a drámának is, ez magyarázza kapcsolatukat a zenével.. A kifejezés formáját tekintve a kétfajta művészetnek egyetlen közös tulajdonsága a ritmus. Döntő külömbség köztük, hogy a zene kifejező eszköze a puszta hang, a költészeté a nyelv, a szó. Ez annyit jelent, hogy a költészet az érzelmet, a hangulatot is csak az értelem segítségével tudja kifejezni. E döntő külömbség ellenére is minduntalan megnyilatkozik bizonyos rokonság a két művészet között. Nem beszélve a szerkezetről, ami minden művészetnek  közös tulajdonsága. Gyakran beszélünk egy költői mű zeneiségéről, de rendszerint képletesen, a zenéből vett kifejezésekkel.. Harmonikusnak mondjuk a költő nyelvét, bár a harmónia voltaképpen csak a zene többszólamuságában, polifóniájában  nyilatkozik meg. A költő nyelve akkor harmonikus, ha önmagával van összhangban. Amit a vers dallamosságának nevezünk az sem a zenei hangok magasságával és mélységével függ össze., hanem a mély és magas magánhangzók, erőteljes és lágy mássalhangzók mesteri keverésével, aminek minden nyelvben mások a határai.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete könyvéből)