Előttünk az Arc de Triomphe. Innen  a Champs-Élyséesnek szökőkutakkal ékesített virágdíszes köröndjéről, úgy tűnik, mintha a Diadalív lenne a befejezése mindannak amit Párizsból  látni érdemes . Egy km-re vagyunk tőle, a gyönyörű sugárút enyhén emelkedik, míg a tövébe ér az épületek fűzére , a fák sora úgy fut  egybe, ahol a látványt  az Arc de Triomhe koronázza meg. Effajta diadaliv van a világ sok városában , de ilyen grandiózussá  egyet sem tesz a  a párizsi Csillagtérhez, az Étolilez hasonló, páratlan hatást keltő  elhelyezése.

Mit jelenthet a franciáknak az Arc de Triophe:  a napóleoni  nagyság nosztalgiáját,  az első világháború utáni diadalmenet emlékét,  a hitlerista bevonulás gyászának, szégyenének elhallgatott , de élő sajgását,  a második világhábori után  felszabadult főváros első nagy  ünnepéről megőrzött képet, , s azóta számtalan julius 14-ei katonai parádé , nagy fölvonulás az Imeretlen Katona síremléke  megkoszorúzásának  ismétlődő ünnepi jeleneteit.

Talán nincs is túlzás abban, hogy az Arcde Triomphet tekinti a francia  polgár a "haza oltárának".

A Champs Élysées maga a kozmopolita főváros fő ütőere., ahol néha több a külföldi, mint a francia, ahol a hazátlan pénzvilág nagyjai előtt hajbókolni  a legsovinisztább párizsi számára  sem lehet megszégyenítő. A sugárút képe évről évre változik., az amugy sem régi épületek csákány alá keerülnek, hogy helyükön ultramodern paloták emelkedjenek., a földszinten ujabb csillogó kirakatú autószalonokkal, bankokkal, utazási irodákkal vagy luxus üzletekkel, az emeleten irodák ujabb sorával.