Kis türelmet...
Bor
A szőlőből származó must vagy cefre alkoholos erjesztésével előállított szeszes ital.
A borkészítés a szőlő szüretelésével kezdődik, ezt követi a zúzás és a bogyózás, amikor is a szőlő cefrévé alakul. A cefréből a must kb. 60-70%-a kifolyik, míg a maradékot sajtolással préselik ki. A visszamaradt szilárd rész a törköly.
A must az erjesztés során alakul át borrá. Ez a Saccharomyces nemzetségbeli élesztőgombafajok révén megy végbe, amelynek során a must cukortartalma etil-alkohollá és szén-dioxiddá alakul át. Időtartama mintegy négy-tíz nap.
A vörösborokat héjon erjesztéssel készítik: a mustot nem választják el a cefrétől, hanem együtt erjesztik vele, ugyanis ennek során a vörös szőlő színanyagai szabaddá válnak. Rajtuk kívül cseranyag és egyéb aromaanyag is bekerül a vörösborokba; ezek együttesen adják e borok jellegzetes ízét, zamatát, kedvező étrendi hatását. Vörösborokat újabban melegítéses eljárással is készítenek.
A vörös- és a fehérborok közötti átmenetek a rozéborok. Kevesebb színanyagot tartalmazó szőlőből, rövidebb ideig tartó héjon erjesztéssel készülnek, így zamatuk a fehérborra emlékeztet.
A bor kezelésén olyan eljárásokat értünk, amelyek a tisztítására, harmóniájának kialakítására, érésének szabályozására és stabilizálására irányulnak. Tisztítóműveletek: a fejtés, a szeparálás, a derítés és a szűrés.
A bor harmóniájának kialakítása függ a szőlőfajtától, a borvidéktől, az évjárattól, a kezelési eljárásoktól, valamint a tárolási körülményektől. Az összetételbeli hiányosságokon azonos fajtán belül házasítással lehet segíteni.
A bor érési műveletei közé tartozik a kénezés, amely fontos az íz- és zamatmegőrző, valamint a színstabilizáló tulajdonsága miatt. A töltögetés az apadásból származó veszteség pótlására szolgáló eljárás.
A stabilizáló műveletek célja, hogy a bort minden olyan szennyező anyagtól megszabadítsák, amely később kicsapódva zavarosodást okozhat.
A borok összetétele
A víz mellett legnagyobb mennyiségben etil-alkoholt tartalmaznak, de megtalálható bennük a metil- (amely kis mennyiségben a pektin bomlásakor keletkezik), a propil-, a butil- és az amil-alkohol, a kozmaalkoholok vagy kozmaolajok, továbbá a glicerin is.
A cukrok közül a fruktóz és a glükóz van jelen. A cukortartalom alapján megkülönböztetünk száraz (4 g/l-nél kevesebb), félszáraz (4-12 g/l), félédes (15-50 g/l) és édes (50 g/l felett) borokat.
A borokban előforduló szerves savak: borkősav, almasav, citromsav, tejsav, borostyánkősav, ecetsav, vajsav és hangysav. Kis mennyiségben előfordulhatnak még illósavak, többnyire baktériumtevékenység következményeképpen.
A borok illat- és zamatanyagai: aldehidek, észterek, acetátok, ketonok és zsírsavak.
Egyéb összetevők: nitrogéntartalmú anyagok, ásványi sók, vitaminok, enzimek, fenolos vegyületek.
A borok típusai
A természetes borokon belül megkülönböztetjük az asztali borokat (asztali fehér, kadarka, siller stb.). A minőségi borok a híres hazai borvidékek határozott táj- és fajtajellegű borai (somlói furmint, soproni kékfrankos, egri bikavér, tokaji furmint stb.).
Különleges minőségű borok azok, amelyek a tőkén teljesen beérett, túlérett, töppedt vagy nemesen rothadt szőlőből származnak, s a borvidékre, a termőhelyre, a telepítésre engedélyezett szőlőfajtára, valamint meghatározott készítési módra jellemző illat-, íz- és zamatanyagúak. Ilyen borok például a tokaji borkülönlegességek: a szamorodni, az aszú és az aszúesszencia.
A likőrborokat mesterségesen állítják elő; borpárlattal alakítanak ki nagyobb alkoholtartalmat, s az alapanyag sűrített vagy töményített must. Idetartoznak a csemege-, az ürmös-, a fűszerezett és a sherry jellegű borok.
A szénsavas borok kategóriáján belül négy csoportot különíthetünk el. A pezsgő szénsavtartalma a borban levő, illetve a hozzáadott cukor zárt rendszerben való erjedése közben képződik. A habzóbor hasonlít a pezsgőhöz, de a bort mesterségesen telítik szénsavval. A gyöngyöző borok alapanyaga fiatal, könnyű bor, amelybe széndioxidot adagolnak. Az üdítő jellegű borok kis alkoholtartalmúak és széndioxiddal dúsítottak.
Lichthammer Adrienn
Tokaji Aszú
A Tokaji Aszú különleges minőségű magyar desszertbor. Készítéséhez aszúsodott szőlőszemeket használnak. A botritys cinerea nevű gomba, mely a szőlőszemeket aszúsítja, adja a jellegzetes ízt. Késői szüreten (október-december) szedik, válogatják az aszúsodott szemeket. Csak a rothadt szemek kerülnek be (ellentétben a szamorodnival, melyben ép, nem nemesrodhadt szemek is vannak). A saját súlya által kicsepegő nedű a Tokaji Esszencia, igen magas cukorfokkal (a lepalackozott esszenciának legalább 250 g/l cukrot kell tartalmaznia, de nem ritka a 400-500 g/l sem) és cukormentes extrakttal. Az aszúbor készítéséhez mustot, új- vagy esetleg óbort használhatnak, ezekkel áztatják az évben szedett aszúszemeket (melyek összességét aszútésztának hívunk).
A hagyomány szerint ahány puttony (kb. 42-46 kiló) aszúszem kerül az újbor egy hordónyi mennyiségéhez ("gönci" hordónyi: 136 liter), annyi puttonyos az aszú, 3-tól 6 puttonyosig. A régi előírás szerint annyi további évig kell hordóban érlelni a bort, ahány puttonyos. Újabban azonban a bortörvény egyszerűen a cukortartalom alapján minősíti az aszúkat. Egy 3 puttonyos aszú legalább 60 g cukrot tartalmaz literenként, innentől rendre +30 g/l a +1 puttonyszám feltüntetésének a feltétele. A 180 g/l, vagy több cukrot tartalmazó aszút aszúesszenciának hívjuk (nem keverendő az esszenciával!).
A Tokaji Aszú azonban - magas cukortartalma ellenére - mégsem csak az édességről szól. Szokás mondani, hogy a cukor ápol és elfed, ez így is van egy-két hitványabb tétel esetén, viszont egy igazán nagy Tokaji Aszú esetében ez az állítás nem állja meg a helyét. A Tokaji Aszú igazi nagysága abban áll, hogy magas cukortartalma mellett (ellenére?), hála magas (és jóösszetételű) sav- és extrakttartalmának képes megmutatni a terroir nagyságait és egyediségét, s mindemellett több éves korában is gyümölcsös és friss hatású marad. A tokaji aszú nemesrodhadásához nagyon fontos a nedves klíma, melyet a Tisza és a Bodrog folyó biztosít és a reggeli ködös, párás, de napközbeni napos hosszú ősz; a bor éréséhez pedig az egyenletes, állandó hőmérsékletű tokaji pince szürkepenésszel borított fala. Ezek együtt adják utánozhatatlanságát. A felhasználható szőlőfajták a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a kövérszőlő, valamint az oremus (vagy zéta). Készítésének módját szigorúan szabályozzák. Először Szepsy Laczkó Máté készítette kb. 450 évvel ezelőtt.
Egri bikavérAz Egri bikavér az egri borvidéken termett szőlőből készült vörösbor-házasítás. Az egri legenda szerint a bikavér elnevezés a török időkből származik: Az egri várat az oszmán túlerő ellen védő vitézek megerősítésére a vár kapitánya, Dobó István vörösbort hozatott fel a pincékből. A törökök látták, hogy az italtól a vitézek új erőre kaptak - és babonásak lévén a lecsurgó vörös folyadékról azt hitték, a bikák vérét issza az ellenfél. Nem is mertek akkor tovább harcolni ellenük. A legenda aligha igaz: a történelmi hagyatékok csak a 19. század második felében kezdik említeni ezt a nevet, viszont a bor legendás lett. Ez köszönhető egy konkurens bortermelő és bikavér előállító vidék (Szekszárd) költőjének, Garay Jánosnak, aki megalkotta a bikavér elnevezést 1846-ban.
Előállításakor a különböző szőlőfajtákból készített borokat házasítják. Régebben a kadarka egyik nemes változata, a lúdtalpú adta az alapot, ezt házasították az oportó, a cabernet és néha a merlot fajták borával. Sőt: a kis mennyiségben termelt ottonel muskotály illatos borát is felhasználták. A ma érvényben lévő Egri Bikavér Szabályzat szerint az Egri Bikavér olyan borházasítás, amelynek nem lehet fajtajellege. Készítéséhez a következő szőlőfajták boraiból kell minimum hármat felhasználni: kadarka, kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, portuguiser (régebben kékoportó), pinot noir, blauburger, kékmedoc és zweigelt. A bikavér borokat az előírásnak megfelelően legalább egy évig kell fahordóban érlelni. A 2002-es évjárat óta egy új minőségi kategória is létezik: az Egri Bikavér Superior. Ezt a bort a fent említett 10 szőlőfajtából legalább négynek a borát házasítva kell elkészíteni. Csak a szüret utáni második évben hozható forgalomba. Általában vad- és marhahúsból készült, fűszeres ételekhez ajánlják, 16-18°C hőmérsékleten való fogyasztásra.
A tervgazdálkodásos időkben létrejött az egri borkombinát, amely monopolhelyzetben hozta forgalomba az egri bikavért. Ebben az időszakban az Egri Bikavér megjelölés lajstromozott védjegy volt. Miután létrejött a hegyközség, a 1990-es években a Legfelsőbb Bíróság azonban elrendelte a védjegy törlését. Az Eger szó (és melléknévi, egri változata) földrajzi árujelzőként van lajstromozva, így a területen termelő valamennyi borász alanyi jogává vált az egri bikavér megjelölés használata a termékleírásnak megfelelő minőségű borra. Az egri bikavér nem borfajta, ezért a megjelölést az egri borvidéken kívüli termelők nem használhatják.
Szekszárdi bikavér
A Szekszárdi bikavér szekszárdi borvidéken készülő bikavér borfajta, mely testes, erős, magas alkoholtartalmú, 2-3 vörösbor-szőlőfajta keverésével készül. Az egyes termelők keverési receptjei ma is "titkosak", de Szekszárdon a kadarka, a merlot, cabernet franc és sauvignon, esetleg oportó vagy kékfrankos kerülhet a bikavérbe. A magyar bortörvény értelmében a "bikavér" elnevezést csak Szekszárd és Eger használhatja.
A névhasználat annál is jogosabb, mivel a "bikavér" elnevezést előbb alkalmazták Szekszárdon (Garay János költő találmánya 1846-ból), és csak valamivel később Egerben. Schubertet a szekszárdi bikavér ihlette a Pisztrángötös megkomponálására, Liszt Ferenc is ezt fogyasztotta legszívesebben. Liszt volt az, aki a szekszárdi bikavért eljuttatta a betegeskedő IX. Pius pápának. A pápát roppant felvidította az ital, meg is áldotta: "Egészségemet, víg kedélyemet csak ez tartja fent." A bikavér elindult világhódító útjára. Amerikába akkor csak hajón lehetett eljutni, és a többhetes utat csak a szekszárdi vörös borok bírták ki. Eljutott a bor Egyiptomba, sőt Japánba is.
A Szekszárdon legismertebb bikavérek a Vesztergombi, a Márkvárt, a Halmosi, a Takler, a Ribling és a Heimann pincészetből kerülnek az üzletekbe.
A bor dicsérete a világirodalombanVálogatás a világirodalom remekeiből
Sok vers tanúsítja, hogy a költők is a világ minden táján nagy barátai voltak a bornak, jókedvükben, bánatukban a borból merítettek ihletet. Válogatásunk komolyabb és vidámabb hangulatú verseket egyaránt tartalmaz a világirodalom remekeiből.
Magányos borozgatás holdvilágnálLi Táj-PoViráglugasban telt kancsó ragyog, -
Iszom, iszom, csak jómagam vagyok.
A hold-komát pohárral invitálom, -
Hopp! itt az árnyék, együtt így a három.
A hold bizony nem ért e víg csudához,
De lám, az árnyék mindent jól utánoz.
A hold kísér s az árny, e vén ravasz,
Így dőzsölünk, míg tart a szép tavasz.
Ha dúdolok: a hold ütemre billeg,
Ha táncolok: az árnyék frissen illeg.
Így józanul, vidáman összeférünk,
Ha már berugtam, más-más útra térünk.
Remélem, hogy maholnap mind a hárman
Közönnyel bolygunk fent a fellegárban.
Dalolt egy este a bor lelke a palackban:
„Hozzád beszélek, óh kitaszított barát,
bíbor pecsét alól, börtönömhöz tapadtan
küldöm feléd a fény s testvériség dalát!
Tudom, mennyi erőd, kínod és verítéked
kell napban lángoló hegyoldalon ahhoz,
hogy megszülessen és belém gyúljon a lélek;
de ne félj, nem leszek se hálátlan, se rossz,
mert ha torkán leönt a nyűtt robotos, érzem,
mily végtelen gyönyör mámora szédít el,
jobb ott, jobb nekem ott, mint pincék hidegében:
édes és puha sír az emberi kebel.
Hallod a daloló vasárnapot? Lobogva
táncol szívemben a remény és égbe visz!
Dicsérj, ingujjban és rádőlve asztalodra,
dicsérj, és nemsoká megdicsőülsz te is:
izzásom asszonyod boldog szemébe árad,
fiad arcán színem s erőm újra kinyit
s olaj leszek a sors e gyönge harcosának,
olaj, mely edzi az atléták izmait.
Növényi csodaként zuhanok tebeléd is,
szent mag, ambrózia, az Örök Kezeké,
s nászunkból boldogan kisarjad a Poézis
és mint ritka virág szökken Isten felé!”
Szabó Lőrinc fordítása
Rúgjatok be!Charles BaudlaireSzabó Lőrinc fordítása
Kicsi lány még a kedvesemRobert BurnsNemes Nagy Ágnes fordítása
Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,
magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,
vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tűz ég:
magyar vessző nedvét kívánom én magamnak.
Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,
ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,
nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,
azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!
Erő sarjad ki az aranyból: régi dal,-
magyar föld ontja az arany legremekebbjét,
a hegy tele arannyal, hát a nemes ital
ily erőssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?
Én azt hiszem: Kánában a mennyegzői bor,
az is magyar földben termett valamikor.
A bor dicsérete a magyar irodalomban » A bor dicsérete a külföldi irodalomban »
Bordal » Gondolatok a borról » Gondüző borocska mellett - Bordalverseny »
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!