Ilyenkor augusztus, szeptember tájékán különös tehetségre van szüksége annak a szülőnek, hogy ne veszítse el a reményt gyermeke jobb jövőjébe vetett hitét, amikor az extradeficites családi bugyelláris utolsó forintjait akarja a következő fizetésig beosztani. Mert igencsak megfájdulhat annak a szülőnek a feje ahol a jövedelmek értékükben olyan mélyre süllyedtek,  mint egy kimustrált fotel elvénült rugózata, mig az iskolakezdés költségei igencsak magasra szökkentek.

E mellett apának, anyának meg kell értetnie a csemetéjével, hogy az alaposan megugrott költségek nem teszik lehetővé, hogy barbis,, verdás, thomasos , "magától is író" tanszerekkel tanuljon. Muszály lesz megelégednie az egyszerűbbel, a nem olyan mutatóssal.

Mindezek mellett a gyermekes szülők aggódhatnak amennyiben valóban a legképzetebb, rutinosabb, legtapasztaltabb pedagógusoktól válnak meg az iskolák, mert nekik kéne tudásuk és tapasztalatuk elismeréseképp a legmagasabb fizetést adni.

Aggódhatnak a diákok is, ha az iskolákat észszerűsítő intézkedések miatt új osztályfőnököt, szaktanárokat, diáktársakat kell megszokniuk, mert a régiek a létszácsökkentés miatt más munka után kénytelenek nézni.

Mindenesetre reménykedjünk, hogy a tanév megkezdésével a vakáció végénél nagyobb megrázkódtatás nem éri majd gyermekeinket.

Soha se veszítsük  hát el a reményt.