a 2006-os évi  hóolvadás, a szélsősséges időjárási viszonyok Európa szerte rendkivül súllyos következményekkel jártak. Középeurópa két legnagyobb folyója szeli át Magyarországot.

Noha a vizügyi szakemberek és a meteroológusok felhívták a figyelmet arra, hogy a télen a Duna, a Tisza valamint mellékfolyóik vizgyüjtő területein leesett rekordmennyisségű hó komoly áradásokat okozhat (fog okozni), arra senki sem gondolt hogy hazánk ujkori történelmének második legnagyobb árhullámával kell majd megküzdeni. Az elmult évtizedben ugyanis nem volt példa rá, hogy egyszerre áradjon a két legnagyobb magyar folyó - bár a Duna  egy héttel megelőzte a Tiszát - ezek egymásra hatása beláthatatlan következményekkel fog járni.

A Duna magas vizszintje ugyanis visszaduzzasztotta a Tiszát, az pedig a Bodrogot, a Zagyvát, a Körösöket igy a rekordmagasságú árhullám mellett  a legnagyobb gondot a hosszantartó -1 hónapos - gátakat áztató, embert és technikát egyaránt próbára tevő viznyomás okozta.

A megpróbáltatások április 1-én a  Dunán kezdődtek amikor világossá vált, hogy a védekezésbe be kell vonni a Magyar Honvédséget is.

A helyzet romlása miatt április 3-án a Kormányzati Koaliciós Bizottság javaslatára Gyurcsány Ferenc kormányfő  árvizvédelmi vészhelyzetet hirdetett ki az érintett térségekben. E rendelkezés értelmében , a megyei védelmi bizottságok, az árvizzel fenyegetett települések polgármesterei közgyülési képviselőtestületi jóváhagyás nélkül is hozhattak kitelepítést elrendelő döntéseket. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az árvizi vészhelyzet kihirdetése napi gyakorlattá válik egy sor folyón.

Duna

Komáromnál és Esztergomnál nem érte el a 2002-es augusztusi árviznél mért vizszintet a Duna, Budapestnél rekordmagasságon, 861 centiméteres  vizállással tetőzött április 5-én hajnalban. A hatalmas mennyiségű viz a Komárom-Esztergom megyei Táton a Dunakanyarban, illetve a fővárosban a Római parton és a Margit szigeten okozta a legnagyobb gondot. Ezeken a helyeken napokon keresztül dolgoztak a katonák, a vizügyi szakemberek és az önkéntesek az ideiglenes gátak építésén és erősítésén.

Sződligeten a robbanóanyagraktár védelméről kellett gondoskodni.  Itt volt a vizügyi és katasztrófavédelem központi bázisa is. Homokzsákokkal erősítettek, a területet homokzsákokkal vették körbe,a robbanótesteket állványokra pakolták. Negyven katona két rohamcsónak 12 órás váltással segített a Dunakanyarban a védekezésben.. Vácot elhagyva a 12 -es utat elöntötte a viz. Kismarost a rendőrség és a polgárőrség lezárta  csak az ott lakók és a védekezésben résztvevők lehettek ott. Kismaroson a Duna és a Töltés utcában volt a legkritikusabb a helyzet. A látvány döbbenetes. Csaknem 2 méter magas homokzsákfallal próbálták megfogni a vizet.. A katonák is csak mentő mellényben dolgozhattak.  Másnap még rosszabb volt a helyzet, az áradás meghaladta  a 2002 -es árviz legmagasabb állását és folyamatosan emelkedett a vizszint.

A helyzet súlyosságát fokozta, hogy a több a viz által körbezárt  vagy veszélyeztetett épülethez, csak a hadihajósok rohamcsónakjai tudták szállitani a homokzsákokat, kivűlről a Duna felől. A parton végelláthatatlan homokzsákfal húzódott a vizet ez az 50 centiméteres zsákfal tartotta már csak vissza.. Menteni kellett értékeket, embereket, sőt egy elszabadult hatalmas körhintát is.

 A viz pedig egyre intenzivebben szivárgott, buzgárok törtek fel. Az átázott gátak annyira megnehezítették a védekezési munkálatokat, hogy a helyi katonai alakulatok mellé még továbbiakat kellett vezényelni, akik embert próbáló munkájukkal segítették a vízügyes és katasztrófavédelem szakembereinek munkáját.

 A vizügyi szakemberek becslése alapján az árvizi védekezés során tizenötmillió homokzsákot használtak fel. Miután a legtöbb folyószakaszon annyira megrongálódtak a gátak, hogy gépjárművekkel nem lehetett felhajtani rájuk ezt a hatalmas  homokzsákmennyiséget  vizen, földön és levegőben legtöbbször a hadsereg technikai eszközei juttaták el rendeltetési helyükre.

Az ország egy emberként szorított azokért , akiknek otthonát, földjeit veszélyeztette a viz, és biztatta azokat akik felvették a küzdelmet a természet erőivel  szemben.

Az árvizvédelmi védekezés szempontjából a főváros legkritikusabb  pontja a Margit sziget volt., ahol a 9 méteres vizmagasságot is kibíró ideiglenes védművet építettek ki. A munkában nagy létszámmal vett részt a Magyar Honvédség is. "A Margit szigetet meg kell védeni" kapták meg a parancsot a  Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egytemen. Az árvizvédelmi munkacsoportokba beosztott hallgatók, tűzoltókkal, rendőrökkel,  polgárivédelmisekkel  kiegészülve  volt ahol 3 sorban, de volt ahol 5-6 sor  magasan pakolták egymásra a megtöltött zsákokat 2500 méter hosszan. Több vizbetörést elfojtottak. Volt olyan betörés ahol ötven hallgató csak 4 órás munkával közel 4 ezer homokzsák beépítésével tudott megállítani. A vizügyi szakemberek, a kasztrófavédelem, a katonák több napos intenziv munkájának köszönhetően  ezen a folyószakaszon a gátak mindenhol kibirták a nagy viznyomást, a Duna gyakorlatilag csak az ártéren épült házakat öntötte el.