A leletek mindeközben arról is tanúskodnak, hogy nemcsak a főváros, Garama élt ilyen jólétben a sivatag közepén, hanem a távolabbi városokat is viszonylagos jólét jellemezte. A sírokban talált tárgyak mindenféleképpen arra utalnak, hogy a szegényebb réteg is a körülményekhez képest jól élhetett. Bár a rómaiak végül katonai győzelmet arattak felettük, ám a birodalom e távoli és kies pontján az európaiak is inkább kooperációra, a kölcsönös kereskedelmi előnyök kihasználására törekedtek, semmint a teljes leigázásra.

A rómaiak ugyan nem törték meg őket, ám egyes vélemények szerint a Római Birodalom bukása magával rántotta a garamantok birodalmát is: a legfontosabb kereskedelmi partner tűnt el a garamantok életéből, ennek következtében pedig a sivatag urainak birodalma is hanyatlani kezdett.
Az angol régészcsapat azonban egészen más véleményen van a garamantok pusztulásával kapcsolatban: szerintük a különös nép mindig a föld alatt megbúvó vizet követte és aknázta ki, ám Kr.u. 500 körül egy kisebb klímaváltozásnak köszönhetően ezek a vízforrások elapadtak, olyan mélyre kerültek, amelyet immáron csak még nagyobb erőfeszítéssel tudtak felszínre hozni. Ehhez még több ragszolgára lett volna szükség, azonban az életkörülmények nehezedése miatt a garamantok maguk is egyre inkább elszegényedtek és elerőtlenedtek, mígnem végül a vízhiány a birodalom összeomlásához vezetett.

geographic.hu