A leletek mindeközben arról is tanúskodnak, hogy nemcsak a fõváros, Garama élt ilyen jólétben a sivatag közepén, hanem a távolabbi városokat is viszonylagos jólét jellemezte. A sírokban talált tárgyak mindenféleképpen arra utalnak, hogy a szegényebb réteg is a körülményekhez képest jól élhetett. Bár a rómaiak végül katonai gyõzelmet arattak felettük, ám a birodalom e távoli és kies pontján az európaiak is inkább kooperációra, a kölcsönös kereskedelmi elõnyök kihasználására törekedtek, semmint a teljes leigázásra.

De mit is tudott valójában ez a különleges nép? Elsõsorban a sivatagban túlélni. Ehhez ismerniük kellett azokat a lehetõségeket, amelyeket a homoktenger kínált ? persze nem a felszínen, hanem a mélyben. Az a kiterjedt, és több kilométert kitevõ föld alatti vízvezetékrendszer, amely végeredményben a túlélést, és részben a hatalmat is biztosította a garamantoknak egészen ámulatba ejtõ.

Bármerre is ástak a sivatagban a régészek, mindenfelé ilyen rendszereket találtak, sõt a kõerõdítmények körül még a vizesárkok vonalai is jól kivehetõek voltak.