De mit is tudott valójában ez a különleges nép? Elsősorban a sivatagban túlélni. Ehhez ismerniük kellett azokat a lehetőségeket, amelyeket a homoktenger kínált – persze nem a felszínen, hanem a mélyben. Az a kiterjedt, és több kilométert kitevő föld alatti vízvezetékrendszer, amely végeredményben a túlélést, és részben a hatalmat is biztosította a garamantoknak egészen ámulatba ejtő.

Bármerre is ástak a sivatagban a régészek, mindenfelé ilyen rendszereket találtak, sőt a kőerődítmények körül még a vizesárkok vonalai is jól kivehetőek voltak. Nem elég tehát, hogy a sivatag közepén hatalmas erődítményeket építettek a semmiből, mindazt még vízzel is körülvették. Vízzel, amely sokak számára a sivatagban éppen csak a túlélésre volt elegendő.

Az erődítményeket és a vízvezetékrendszert persze a garamantok nem maguk építették: Afrika belsejéből származó rabszolgák ezrei dolgoztak uralmuk alatt. A rabszolgatartás azonban komoly haditechnikát feltételez, ám a régészek szerint ennek is birtokában voltak a garamantok. Ahogy ismerték azt a technológiát is, hogy a sivatag száraz és sós talaja hogyan tehető termővé. Szőlő, különféle gabonák, datolyapálmák és olajfaligetek tanúskodtak arról, hogy a vízvezeték segítségével virágzott a sivatag. A garamantok gazdagságának másik forrása viszont minden bizonnyal a nemeskőbányák voltak. Rubint és gránát köveiket messze földön keresték.

geographic.hu