Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként

észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódtak.

Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen ráfigyelsz, annak

alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy

tartós jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod

fel, hanem azt is, mi lényéből árad; s azt hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükröződik, mintha szines volna;nemcsak a szemed lát szineket, de egy belső, rejtett szemed is.

   Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek,

manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.

   Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-

zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyüség: ez a

verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod,

kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szeliden,

tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a

lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem

vett diókat: ez a diófa tündére.

   Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban

személyed változó, múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a

múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként

mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz.

Egyszercsak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e,

vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem

káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt

rejlő végtelen áramok valamelyike.

   Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.

   Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

NA, PERSZE NEM MI!!!!!!!!!!!!



           Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvosi rendelőbe.Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka.
       Megkérdezi a nőtől:
       - Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
       - Anyatejet.
       - Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
       Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
       - Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.

   Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: "ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat,megérzi annak egybemosódó világát: "ez is én vagyok"; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: "ez is én vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé;minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka,pihenés, társaság, magány.

   Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda

történne.

   Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe (itt az "én"és "más" szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, "csodákba" ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori

önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,

mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

   Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz

azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van

olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni

bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   "Add vissza mértékét az embernek." Vedd imádba.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/