A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,és nem az, aki látja a tengert.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

   Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg

bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a

holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármílyen kérdésedre biztosan

tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen

adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az

"egy"-nél is egyszerűbb.

   A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: "Teljesen tiszta vagyok." De vannak, igen kevesen,egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden

érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kinálkozik; ha veszíteniök kell, vagyontárgyat, egészséget,családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak.

   Irmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

   Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet

elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél

teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák:

fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

   Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba

csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívülmarad.

   Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát;aki egy szemétdombot összekapart magának, vagy akit dicsérnek,kiválónak érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga

táncát és kiválóság nincsen.

   Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levőnek mind önálló igényei vannak, melyek az összhangot megzavarnák: ezeket a

haláltánc körforgása hozza összhangba.

   Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.

   Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban.

   Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely

bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla.

   Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan

ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az

élet és halál.

   A végső ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel

sem mérhető.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

  Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely "angyali értelem"-nek nevezhető: a lelki tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes,kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima,redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és

tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább"hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.