Kis türelmet...
Kis türelmet...
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
Az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég, -
És mise sincs, se karinges papok,
Az oltáron két öröklámpa ég,
Az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
Itt állok, szemben állok O vele
S nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
Csak fürkészem a nagy Akaratot;
Úgyis addig állok, míg O akarja
S ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
Mintha erdőben néznék csillagot,
Ahol az örök, os csend ünnepel, --
Pedig - csupán egy templomban vagyok.
/Reményik Sándor/
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Egy csokor virág...
Új évi versek
Weöres Sándor: Újévi köszöntő
Vörösmarty Mihály: Ártatlanság köntösében...