"Ugyebár barátom, nem kell ahhoz számtan,
hogy megszámlálhassam, hány édesanyám van.
Tudhatom, láthatom ugyebár, hogy hány van,
egyetlen-egyetlen-egyetlen anyám van.
Ó, jóságos Isten, hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok sehol e világon!

Ismeretlen

 

 "Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik… Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....De talán változtathatunk...Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább? Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény. Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?! Gyermekként, ha elestél... fel ki segített? Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melletted állt, segített s féltett.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Minden pillanatban gondolt Ő reám.
Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt
félretolt az útból, s elé Ő feküdt.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Ha fáztam, a lelkét terítette rám.
Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem,
simogatta sebeim, siratta könnyeim.

Hogyha megbántottam, -már bánom azt,
nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt.
Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,
mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!

 
(Borbás Ferenc - Édesanyám)