Szabó Lőrinc: Ujévi katica

                            Hegyi házamból, vérpiros, kis
                            remény, tavasz s nyár bogara,
                            fedeles szárnyad emelintve
                            vágyad már ki, szabadba vinne,
                                 réglátott katica?
                            Vadkan csörtet a havas erdőn
                            s varjaival károg a tél.
                            Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:
                            hétszer-hét nap kell, vagy talán még
                                 több is, hogy kint megélj!
                            Túlkorai fény csalt elő: jobb,
                            ha még ablakomban maradsz.
                            Az uj évnek vagy hírhozója,
                            mint a kéményseprő, a gomba
                                 s a szerencsemalac, –
                            ne menj hát halni, pici Hétpötty!
                            Volna csak itt, példádon át
                            szemeimmel hátra s előre
                            a hét pecséttel zárt jövőbe
                                 látna ma a világ!