Tandori Dezső

Szarba ment, jó, persze-nem-jó, de az se

Az se érdekel, akkor mi van.
„Akkor“. Ha szarba ment.
Most mi lehet. Folytatódás jóra, rosszra, neked
előbb rosszra, mert el kell olvasnod,
mi a válasz, és mi lenne, ha szarba ment,
nem te akartad
eleve,
eleve mi az, hogy „eleve“,
és hagyod a francba.
Valami így félre- és visszasikerült.
Vissza és félre.
Ott egye meg a rosseb.
Kevesebb-több, mindenki arra
értheti, amire akarja.
De hát ha megmondtad, kinek írsz te és mit.
Jó, most lábadozol.
Csak a lábad ne
juttassák eszedbe.
Beveszel egy
Ibuprofent.
S a többi mint fent. De az olcsó poének túlján.

Olcsó poének túlján: nehéz érintkezésben
még – és ha küzdő alkatoddal nem leszel már: már – a...
mivel? Nehéz érintkezésben. Mekkora időszakasz lehet
így, hogy semmi ne Legyen és ne is Vágyj rá, hogy lenne? Héz.