A Szép Szomorú Könyvek Boltjában ül a boltos, várja  a vevőket. Jön egy vevő, bökdösi a könyveket, ez itt milyen? Szép szomorú, szép szomorú, mondja a boltos. Valami vígat nem tart? Csakis szép szomorút? kérdezi a vevő. Csakis, mondja a boltos. Csakis. De nagyon szép? kérdezi a vevő. Nagyon, mondja a boltos. Éppenséggel egyet megvehetek, mondja a vevő. Csak egyet? kérdezi a boltos. Egyet, egyet, csakis egyet, mondja a vevő, és vesz egy szép szomorú könyvet a boltostól.

Kormányos Sándor

Kő

Nehéz mint mindig, tántorog
veled mint fásult vándorok
roggyanó lépte délután
szürkére fáradt út porán.

Menni, hová, már nem tudod
csak nézed, sápadt csillagok
búcsúznak, és a hajnal int,
indulni kell, viszed megint.

Görnyedten vonszolod tovább
meredek lejtőn, mostohább
a messzeségbe szőtt remény:
Követ viszel, a szív helyén...

Különös álmom volt....a könyvtárban voltam. Nem tudom pontosan hányan voltunk bent, de az asztalnál ott ült az a süketnéma fiú aki a könyvtár olvasója.

A fura az volt, hogy az én dalomat dúdolta. Először nem is értettem, hogy lehet ez, majd elkezdtem vele együtt dúdolni, és egyre jobb kedvem kerekedett tőle. Mikor vége lett, odajött hozzám és nagy boldogan megölelt.

Élesen látom magam előtt a képet és érzem is....

Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk - és van a "szövegalatti", vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk. Vagy nem akarunk érteni! Ilyen is van. Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem akarja megérteni, amit a másik valóban üzen neki - inkább elhiszi a hazugságot. Müller Péter

Mind a túlburjánzó őszinteség, imnd a túlburjánzó hazudozás és elhallgatás nem embernek valók, szétrombolják az intim kapcsolatokat.