Levél a fiókban.

Nővéremmel egy szobát osztottunk meg s egy íróasztal két végén görnyedtünk hosszú diákéveink alatt. Különösen az egyetemi évek gyötörtek meg bennünket. Nővérem az orvosi egyetemre, jómagam pedig a kertészeti egyetemre jártam. Egyik sem egy dalos menet.

Bár jó lett volna külön íróasztal külön fiókokkal, mi nagyon jól megvoltunk egy szobában, egy asztal mellett. Semmi pénzért nem borítottuk volna fel a rendet, mindenki a szokott helyén ült a vizsgaidőszakban, és szántotta szemével a sorokat.

Micsoda ajándék!

  Már csak két nap volt hátra karácsonyig, 1997-ben, kint sűrű pelyhekben hullt a puha hó, s mialatt az ajándékokat csomagoltam szeretteimnek, magamnak valami különleges ajándékra

vágytam. Azokról a csodákról álmodoztam, amelyek gyerekkorom meséiben történtek.

  Amint ott üldögéltem a nappali csendjében, hirtelen egy halvány hangot hallottam a hatalmas üvegajtó felől, amelyik a terasz felé nyílt.

 „Mi az a kis teremtmény ott?”- csodálkoztam, míg a zajforrás felé mentem.

                            A  DUNA

Különleges folyó vagy számomra, ugyanis nevem neked köszönhetem, s valahogy mindig melléd keveredem.

Huszonéves fejjel föl s alá hajóztam rajtad, vidám társaságban vadul szeltem csónakommal vizedet, s a folyóra hajló fák ágai alatt hűsöltem forró nyári napokon. Partodon főztem vacsorát esti tábortűznél, és fáradtan hajtottam le fejem egy hosszú evezés után.

Negyvenes éveimben megint visszahúzott a szívem melléd, kalandos éveket magam mögött hagyva külföldön.

Édesanyámnak

Pihe- hófehér már a hajad, és ráncok gyülekeznek az arcodon,

De számomra minden Édesanyánál szebb vagy.

Görnyedten állsz fel a székből és alig tudsz elindulni,

De számomra sudár és büszke a tartásod.

Lehet, hogy már nem emlékszel sok mindenre,

De számomra Te vagy az élő történelem.

Te magad átéltél háborút, forradalmat, nélkülöztél nehéz időkben,

De gyerekeidnek biztonságot, nyugodt otthont teremtettél,

Hálás szívvel köszöntelek Anyák napján is és mindenkor,

Mint lelkem, létem, fejlődésem megteremtőjét.

   Hajnali gondolatok a Balatonnál.

   Avarban locsakol a kis madár a hatalmas tuja földet verdeső ágai alatt. A hajnal kegyes ajándékát keresi, a harmatcseppeket, melyek így április végén a kert árnyas, védett zugaiban kínálnak éltető nedűt.

   A teraszról nézem, kényelmes fonott székemből, és elkápráztat a természet egyensúlya. Mennyire minden összhangban, összefüggésben van.

-„Igyál kicsiny madár, és utána énekelj mindenki gyönyörűségére.

EZÜSTBAJUSZ

      Ezüstbajusz egy kis tapsifüles, aki gyerekkorom egy szívhez szóló meséjéből lépett ki, és most is mindig velem van. Csodás ez a mese, ami a testvéri szeretetről, önfeláldozásról szól. Hosszú idő óta, ha testvérem vagy én, bármelyikünk, jót cselekszik a másikkal, csak annyit mondunk: Te vagy az Ezüstbajusz.

     Nyuszi testvére nagy beteg lett, s az orvos piros retket írt fel neki gyógyszerként. Ezüstbajusznak kellett megszereznie ezt a retket, ám útja a retekhez tele volt nehézségekkel, próbatételekkel.

Diákcsíny? Vagy valami más?

Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Nagy múltú gimnáziumunk diákjaként boldogan hagytam magam mögött az éveket, iparkodtam kihozni magamból a legtöbbet a tanulás terén. Szorgalmammal, s komoly viselkedésemmel némi tiszteletet vívtam ki osztálytársaim és tanáraim körében.  Erre igen büszke voltam.

Egy nap azonban jelentős megpróbáltatást mért rám az élet.

Még ma, 37 év távlatából nézve sem tudom, hogy miként történt az eset, de egyszer csak az osztály felkerekedett, és kisétált az iskolából, eltűnt az osztályból.

                                               Tornaóra.

Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Tiszta, egységes, kék tornaruhában, fehér zokniban és tornacipőben feszítettünk a nagyság szerint kialakított sorban, s vártuk az előttünk álló tanárnőtől a gyakorlatok rendjét.

Különleges egyéniség volt. Nagyon szigorú, hajthatatlan, emberi és fizikai gyengeséget mélyen megvető, ám emberséges, igazságos tanár volt

                                                         A napló

Megejelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Nekünk, diákoknak a napló mindig is mágikus, titokzatos erővel bíró nagy könyv volt. Tudtuk, hogy abban minden benne van rólunk, s gyakorlatilag a tanár elválaszthatatlan kellékeként funkcionált. Mintha az egyik testrésze lenne.

Az óra nem indult napló nélkül, és bizony az osztályzatok is oda kerültek be egyből, tollal, megmásíthatatlanul.

                A Royal Shakespeare Company

                    Megjelent a Toldy Gimnázium évkönyvében 2011-ben.

A mi osztályunk angol tagozatú volt, heti öt órával. Ahogy teltek az évek, kezdtünk tudogatni, s úgy éreztük, hogy ezt az „óriási” tudást át kéne vinni a gyakorlatba. A megvalósításhoz kapóra jött a Royal Shakespeare Company vendégszereplése Magyarországon.

Két osztálytársam zseniális ötlete volt, hogy a társulatból hívjunk meg egy-két tagot az angol órára.