Hajnali gondolatok a Balatonnál.

   Avarban locsakol a kis madár a hatalmas tuja földet verdeső ágai alatt. A hajnal kegyes ajándékát keresi, a harmatcseppeket, melyek így április végén a kert árnyas, védett zugaiban kínálnak éltető nedűt.

   A teraszról nézem, kényelmes fonott székemből, és elkápráztat a természet egyensúlya. Mennyire minden összhangban, összefüggésben van.

-„Igyál kicsiny madár, és utána énekelj mindenki gyönyörűségére.

EZÜSTBAJUSZ

      Ezüstbajusz egy kis tapsifüles, aki gyerekkorom egy szívhez szóló meséjéből lépett ki, és most is mindig velem van. Csodás ez a mese, ami a testvéri szeretetről, önfeláldozásról szól. Hosszú idő óta, ha testvérem vagy én, bármelyikünk, jót cselekszik a másikkal, csak annyit mondunk: Te vagy az Ezüstbajusz.

     Nyuszi testvére nagy beteg lett, s az orvos piros retket írt fel neki gyógyszerként. Ezüstbajusznak kellett megszereznie ezt a retket, ám útja a retekhez tele volt nehézségekkel, próbatételekkel.

Diákcsíny? Vagy valami más?

Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Nagy múltú gimnáziumunk diákjaként boldogan hagytam magam mögött az éveket, iparkodtam kihozni magamból a legtöbbet a tanulás terén. Szorgalmammal, s komoly viselkedésemmel némi tiszteletet vívtam ki osztálytársaim és tanáraim körében.  Erre igen büszke voltam.

Egy nap azonban jelentős megpróbáltatást mért rám az élet.

Még ma, 37 év távlatából nézve sem tudom, hogy miként történt az eset, de egyszer csak az osztály felkerekedett, és kisétált az iskolából, eltűnt az osztályból.

                                               Tornaóra.

Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Tiszta, egységes, kék tornaruhában, fehér zokniban és tornacipőben feszítettünk a nagyság szerint kialakított sorban, s vártuk az előttünk álló tanárnőtől a gyakorlatok rendjét.

Különleges egyéniség volt. Nagyon szigorú, hajthatatlan, emberi és fizikai gyengeséget mélyen megvető, ám emberséges, igazságos tanár volt

                                                         A napló

Megejelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben.

Nekünk, diákoknak a napló mindig is mágikus, titokzatos erővel bíró nagy könyv volt. Tudtuk, hogy abban minden benne van rólunk, s gyakorlatilag a tanár elválaszthatatlan kellékeként funkcionált. Mintha az egyik testrésze lenne.

Az óra nem indult napló nélkül, és bizony az osztályzatok is oda kerültek be egyből, tollal, megmásíthatatlanul.

                A Royal Shakespeare Company

                    Megjelent a Toldy Gimnázium évkönyvében 2011-ben.

A mi osztályunk angol tagozatú volt, heti öt órával. Ahogy teltek az évek, kezdtünk tudogatni, s úgy éreztük, hogy ezt az „óriási” tudást át kéne vinni a gyakorlatba. A megvalósításhoz kapóra jött a Royal Shakespeare Company vendégszereplése Magyarországon.

Két osztálytársam zseniális ötlete volt, hogy a társulatból hívjunk meg egy-két tagot az angol órára.

                                                        A törött kéz

                      Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben

   Hajnali edzések lelkes résztvevője voltam, ami a nulladik órát jelentette. A tornaterem a második emeleten volt, és a repülőfutást gyakoroltam éppen. A folyosó egyik végén indultam, begyorsultam, ez pont a bejárati ajtó vonalára esett, majd lelassítottam a folyosó végén.

                                                A TÉL

Még csak a tél kellős közepén vagyunk, s én máris a bizsergető tavasz után vágyakozom. Ki ne lelkesedne, mikor kipattan a rügy s földszagot áraszt a mező, mikor ezernyi madár bősz csicsergéssel hirdeti, hogy vége a zordon morc, sötét téli napoknak, s valami új veszi kezdetét.

De hát nézzük csak, miért is nem örülünk éppen annak, amink van? Miért vágyakozunk mindig valami másra

                       Árnyéktánc

Bizserge-hűs balatoni szél lengi körül házunkat, s a nyitott ajtóra vetíti a leveleket, mint lenyomatokat az öles tölgyfakorona ágain átszűrődő napsugár.

Vibrál a vidám árnyéktánc, villódzik az ablakon, majd tovasuhan tekintetünkkel, föl a magasba, a zúgó hatalmas fák lombjába. Hol itt, hol ott kandikál ki a nap, így hozza üzenetét a szél:

Az árnyék legalább olyan fontos, mint a napfény, hisz nélküle nem tudnánk méltóképpen üdvözölni csodás földi létünket.