A TAVASZ

Vidám pendülés hárfa húrjain, mely a télről, mint álmos, régen elmúlt évszakról regél. Hisz élettől duzzad a határ, rügyek pattannak a fákon, madarak éltetik az új, friss hajtásokat, amint a fölből előbújnak. Fészkelőhelyet keresnek lombos fák védelmében, s közben énekükkel harsányan koncerteznek.Egyre hosszabbak a napok, nem kell már hat órakor behúzódnunk otthonunkba.

A márciusi reményekkel teli indulást az áprilisi féktelen bolondozás, majd a romantikus május követi.

A  tél derekán

1.

Még megül decemberben a fagyos téli táj,

Ám ez a nyugalom feszül már derekán.

Mert januárban a természet készen áll,

És téli kígyóbőrét levetve,

A tavasz küszöbén toporzékolva vár.

2.

Lesi a pattanó friss rügyeket,

A földből előbújó apró növényeket,

A márciusi üde fuvallatot,

Mely felkap minden útjába kerülő kis magot.

3.

Majd a magot elhajítja ott, hol szükségét látja,

S már fut is vissza, hogy hírül adja,

Új életet segített ő is a világra.