SZÜRET A SAS HEGYEN

     Anyai Nagypapám, aki jól értett a szőlő műveléséhez is, nyugdíjas éveiben szívesen vonult vissza csodás szőlőskertjébe, ami a Sas hegyen volt. Ide nem csak Ő, hanem az egész nagy családja, négy gyereke, és azok feleségei, gyerekei is boldogan jártak ki.

    Számomra különleges hangulata volt a kertnek, mert nem csak a pompás kilátás nyűgözött le minden alkalommal, amikor ott voltam, hanem a csend, és az azt alkalmanként megtörő vitorlázó repülőgépek érdekes, búgó hangja is.

ÁLLATOK, MELYEKET SOHA NEM LÁTTAM, DE TUDTAM, HOGY OTT VANNAK

A vakond az egy kis ravasz állat. Rengetegszer vártam hosszú időn át földtúrása bejáratánál, hogy esetleg megmutatja magát, de csak a bosszúságot engedte meg éreznem. Mindig máshol bukkan fel a földből, hiszen neki hosszú járatai vannak a földben. Menekülési útvonalak.

Az igaz, hogy a frissen vetett füvet teljesen szétrombolta, és hihetetlen  egyenetlenséggel haladva előre, gyakorlatilag meghiúsította azt a törekvésemet, hogy valaha is rendesen lenyírhassam a maradék földsávon a füvet, mégis hálás vagyok láthatatlan bajkeverőmnek.

                 ÁLLATOK AZ ÉLETEMBEN

Az állatok nagyon fontos lények, körülvesznek bennünket, s létükkel olyan biológiai körforgás részei a földön, melyben az ember is tevékenyen részt vesz.

Az én életemben is számtalanszor fölbukkannak különféle állatok, íme pár ízelítő szösszenet a hozzájuk fűződő. néhol humoros, de mindenképpen különböző hangulatú élményeimből.

A kutya:

Alig három évesen beköltöztem Csibész nevű német juhászunk kutyaóljába, s ott töltöttem az egész délutánt.

                  FÖNT AZ OSZTRÁK ALPOKBAN

Az én nővérem egy döntéseinek végrehajtásában kitartó, szívós teremtés. Imádom.

Nem csoda hát, hogy mikor eldöntötte, hogy nekem síelni kell tanulnom, bármit megtett, hogy a hegyekbe csábítson.

--Minden felszerelés itt van, szállás, étkezés elintézve, külön oktató a kezdőknek, csak jönnöd kell.—mondta lelkesen.

Több éves munkával megpuhította szilárd ellenállásomat, s végül én is csatlakoztam a csapathoz.

                         Levél a fiókban.

Nővéremmel egy szobát osztottunk meg s egy íróasztal két végén görnyedtünk hosszú diákéveink alatt. Különösen az egyetemi évek gyötörtek meg bennünket. Nővérem az orvosi egyetemre, jómagam pedig a kertészeti egyetemre jártam. Egyik sem egy dalos menet.

Bár jó lett volna külön íróasztal külön fiókokkal, mi nagyon jól megvoltunk egy szobában, egy asztal mellett. Semmi pénzért nem borítottuk volna fel a rendet, mindenki a szokott helyén ült a vizsgaidőszakban, és szántotta szemével a sorokat.

Micsoda ajándék!

  Már csak két nap volt hátra karácsonyig, 1997-ben, kint sűrű pelyhekben hullt a puha hó, s mialatt az ajándékokat csomagoltam szeretteimnek, magamnak valami különleges ajándékra

vágytam. Azokról a csodákról álmodoztam, amelyek gyerekkorom meséiben történtek.

  Amint ott üldögéltem a nappali csendjében, hirtelen egy halvány hangot hallottam a hatalmas üvegajtó felől, amelyik a terasz felé nyílt.

 „Mi az a kis teremtmény ott?”- csodálkoztam, míg a zajforrás felé mentem.

                            A  DUNA

Különleges folyó vagy számomra, ugyanis nevem neked köszönhetem, s valahogy mindig melléd keveredem.

Huszonéves fejjel föl s alá hajóztam rajtad, vidám társaságban vadul szeltem csónakommal vizedet, s a folyóra hajló fák ágai alatt hűsöltem forró nyári napokon. Partodon főztem vacsorát esti tábortűznél, és fáradtan hajtottam le fejem egy hosszú evezés után.

Negyvenes éveimben megint visszahúzott a szívem melléd, kalandos éveket magam mögött hagyva külföldön.

Édesanyámnak

Pihe- hófehér már a hajad, és ráncok gyülekeznek az arcodon,

De számomra minden Édesanyánál szebb vagy.

Görnyedten állsz fel a székből és alig tudsz elindulni,

De számomra sudár és büszke a tartásod.

Lehet, hogy már nem emlékszel sok mindenre,

De számomra Te vagy az élő történelem.

Te magad átéltél háborút, forradalmat, nélkülöztél nehéz időkben,

De gyerekeidnek biztonságot, nyugodt otthont teremtettél,

Hálás szívvel köszöntelek Anyák napján is és mindenkor,

Mint lelkem, létem, fejlődésem megteremtőjét.