SZÜRET A SAS HEGYEN

     Anyai Nagypapám, aki jól értett a szőlő műveléséhez is, nyugdíjas éveiben szívesen vonult vissza csodás szőlőskertjébe, ami a Sas hegyen volt. Ide nem csak Ő, hanem az egész nagy családja, négy gyereke, és azok feleségei, gyerekei is boldogan jártak ki.

    Számomra különleges hangulata volt a kertnek, mert nem csak a pompás kilátás nyűgözött le minden alkalommal, amikor ott voltam, hanem a csend, és az azt alkalmanként megtörő vitorlázó repülőgépek érdekes, búgó hangja is. Mélyen az emlékeimbe vésődött az a sok vasárnap, amikor végig gyalogoltunk az Ördög árok mentén, ahol akkoron csupán egy keskeny, helyenként kúszó iszalaggal benőtt mezsgye mutatta az utat a kerthez. A rózsabokor övezte kapun belépve, egy hosszú, lapos kövekkel kirakott út vezetett a kis házig, amit Nagypapám saját kezűleg épített. Nem volt nagy ház, majdhogy nem csak az eső ellen védett az egy szobából és egy konyhából álló házikó.  Mellette egy óriási diófa öles, elfekvő ágai hívogattak az árnyas, pihenő és hűsölő helyre.

Szüret idején azonban benépesedett a táj. Az egész nagy család apraja- nagyja részt vett a neves eseményen. Kora reggel indult a munka. A csípős, deres októberi reggellel mit sem törődve, a tőkék nevetve kínálták gyümölcsüket, s míg a felnőttek a szőlőt szedték serényen, mi, gyerekek négyen, az Ördög árokhoz szállított, hatalmas ponyvára tett szőlőt őriztük. Föl, s alá rohangáltunk az árokban, nagyszerű esemény volt ez számunkra. Délben finom gulyásleves, csirkepaprikás volt az ebéd galuskával, s Nagymamám saját specialitásával, mákos és diós rétessel kínált minket, ebéd utáni csemegeként. Délutánra már mindenkinek jó kedve volt, szép népdalokat énekeltünk, nevetésünktől zengett a hegyoldal. Hamar elszállt az idő.  

A friss levegőn mindannyian elfáradtunk estére, de az összes szőlőt leszedtük, s a must is vígan csordogált a présből. Nagypapám elégedetten summázta a termést, és a várható bormennyiséget, amit a szőlőből készített. Egész évi fárasztó munkája meghozta az eredményt.

    Ezeket a közös szüreteket, együttléteket azóta is emlegetem, s úgy emlékszem rájuk, mint ritka alkalmakra, amikor még együtt volt az egész család, s mint gyerek, a család adta biztonságot, jó hangulatot, szeretetet élvezhettem.