A  tél derekán

1.

Még megül decemberben a fagyos téli táj,

Ám ez a nyugalom feszül már derekán.

Mert januárban a természet készen áll,

És téli kígyóbőrét levetve,

A tavasz küszöbén toporzékolva vár.

2.

Lesi a pattanó friss rügyeket,

A földből előbújó apró növényeket,

A márciusi üde fuvallatot,

Mely felkap minden útjába kerülő kis magot.

3.

Majd a magot elhajítja ott, hol szükségét látja,

S már fut is vissza, hogy hírül adja,

Új életet segített ő is a világra.

4.

A természet, lám, megteszi a magáét,

Még a zord télben is csöpögtet reményt.

5.

Így van ez tél vége felé.