A törött kéz

                      Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben

   Hajnali edzések lelkes résztvevője voltam, ami a nulladik órát jelentette. A tornaterem a második emeleten volt, és a repülőfutást gyakoroltam éppen. A folyosó egyik végén indultam, begyorsultam, ez pont a bejárati ajtó vonalára esett, majd lelassítottam a folyosó végén.

  A többszöri próbálkozás egyikén éppen akkor lépett ki egy diáktársam nagy lendülettel az ajtón, amikor én teljes sebességgel haladtam volna el ott. Persze összeütköztünk, én a földön maradtam, és hamarosan egy orvosi rendelőben találtam magam. Testvérem kísért el egy osztálytársával, megúszva egy matek dolgozatot.

  Sajnos csupán én nem profitáltam semmit sem az esetből, mert be kellett gipszelni a jobb alkaromat és törött kezemet. Természetesen 10 órakor már a biológia órán ültem, és bőszen jegyzeteltem: a bal kezemmel. Mivel hosszabb távra kellett berendezkednem, megtanultam gyorsan írni bal kézzel. Meglepően gyorsan ment. Megírtam minden dolgozatot, hisz nagy luxus lett volna, ha lemaradok bármely tantárgyból. Körülbelül 44 tanuló volt az osztályunkban, bizony nem túl sűrűn jutott ránk a sor felelésnél. Éppen ezért nagy súlya volt egy-egy osztályzatnak.

  Mikor levették a gipszet a kezemről, rájöttem, hogy mégiscsak igen sokat nyertem a kéztörésemből. Ugyanis rádöbbentem, hogy valójában balkezes vagyok, csak „annak idején”, gyerekkoromban, átszoktattak a jobbkezes írásra. A hatvanas évek elején ez általánosan elfogadott módszer volt az általános iskolákban.

A nagy felfedezés ellenére azonban abbahagytam a hajnali edzéseket.