A törött kéz

                      Megjelent a Toldy gimnázium évkönyvében 2011-ben

   Hajnali edzések lelkes résztvevője voltam, ami a nulladik órát jelentette. A tornaterem a második emeleten volt, és a repülőfutást gyakoroltam éppen. A folyosó egyik végén indultam, begyorsultam, ez pont a bejárati ajtó vonalára esett, majd lelassítottam a folyosó végén.

                                                A TÉL

Még csak a tél kellős közepén vagyunk, s én máris a bizsergető tavasz után vágyakozom. Ki ne lelkesedne, mikor kipattan a rügy s földszagot áraszt a mező, mikor ezernyi madár bősz csicsergéssel hirdeti, hogy vége a zordon morc, sötét téli napoknak, s valami új veszi kezdetét.

De hát nézzük csak, miért is nem örülünk éppen annak, amink van? Miért vágyakozunk mindig valami másra

                       Árnyéktánc

Bizserge-hűs balatoni szél lengi körül házunkat, s a nyitott ajtóra vetíti a leveleket, mint lenyomatokat az öles tölgyfakorona ágain átszűrődő napsugár.

Vibrál a vidám árnyéktánc, villódzik az ablakon, majd tovasuhan tekintetünkkel, föl a magasba, a zúgó hatalmas fák lombjába. Hol itt, hol ott kandikál ki a nap, így hozza üzenetét a szél:

Az árnyék legalább olyan fontos, mint a napfény, hisz nélküle nem tudnánk méltóképpen üdvözölni csodás földi létünket.