Augusztusi Angyalok

Út szalagja mentén feszül, szálló szellők húrja,
selymes eső gyöngye veri, morcos vihar dúlja,
mégis dalol, halk énekét angyalhangon zúgja,
hullámokban hajladozó, aranysárga Búza.

A gorombán gördülő kő, kíméletlen katonatiszt,
aranyszínét megtiporja, mint ki kemény markában hisz,
míg a körben táncoló szél fájón síró hangokat visz,
zsákba kötik finom testét, így születik a puha Liszt.

Piros ujjak gyűrögetik, gyömöszölve csiklandozzák szegényt,
bölcsőjében megpihenve, pukkadozó sóhajokkal regél
Életéről, hogy a forró kemencéig ő mi mindent megér,
és végre a terített asztalon hever, ha barna, ha fehér:
a Kenyér

Írta: Cserepes Andrea, 1999.