Debrecenből írta Tóthné Ibolya:

Az egyik előző "asszonykás" bejegyzésedhez van nekem is több történetem. Egyet most megosztok veled. Az én nagyobbik (18 éves fiam) orvosi "beavatkozás" következtében teljesen elveszítette a látását, értelmében is erősen károsodott, illetve mozgásában is.

A történet így szól:

Kezdhetem így, hogy
"Hol volt hol nem, volt egyszer (még ma is megvan) egy csodálatos cukrászda. Történt egy szép tavaszi napon, hogy arra sétált néhány sérült, fogyatékos fiatal a nevelőjükkel. Gondolták, benéznek egy szelet süteményre. Az ajtóban szelíden útjukat állták, és nem mehettek tovább. A tulaj ugyanis kijelentette, hogy "nem fogyatékosokat ellátó intézmény", hanem CUKRÁSZDA. A fiatalok nem sokat értettek a történtekből, de azt mindenképp, hogy ide sem jöhetnek legközelebb.
Eljött a nyár és a cukrászda tulajdonos egyetlen 20 éves fia, a vadiúj, csodálatos motorjával, a házuktól nem messze belecsapódott egy kamionba. Ott, abban a pillanatban befejezte a földi pályafutását. A család elveszítette a sokat ígérő, egyetlen fiukat. Mély gyász.............. A Jó Isten nem adta meg azt a lehetőséget sem a szülőknek, hogy egy sérült, fogyatékos fiatalt gondozzanak tovább.
Eljött a karácsony. A fogyatékosokat ellátó intézményt felkereste ez a család, hogy ők szeretnének a fiataloknak egy kis édességgel kedveskedni. Ez így van azóta évente több mint 200 fiatal kap finom csokoládét, süteményt húsvétkor és karácsonykor.
Mi is voltunk a sérült, fogyatékos gyermekemmel ebben a Cukrászdában. Megkérdeztem, hogy bejöhetünk-e egy süteményt megenni.
A tulaj azt mondta: "természetesen". (Nem volt ez mindig így.)
A gyermekem jóízűen megette a süteményt. Az édesanya, aki elveszítette egyetlen gyermekét odajött az asztalunkhoz, és beszélt a mi sérült, fogyatékos fiunkhoz. ( Pedig Robi nem is tud válaszolni, illetve nem úgy tud válaszolni, mint mások.) Annyit mondott, hogy neki is volt egy fia, de már nincs. Nem kérdeztük, hogy mi történt vele (hisz ismertük a történetet).
Amit fogyasztottunk, nem kellett érte fizetni. Azt mondta, hogy bármikor ha megyünk - ha Ő nincs is ott - akkor is ingyen fogyaszthatunk."

Eddig a történet.

El lehet gondolkodni rajta.

A élet megy tovább, de nem mindegy hogy hogyan.

Válasz