Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Tíz évvel ezelőtt írtam egy mesét József Attiláról, pontosabban arról, amit szerintem ő megmutatott. Sokan szeretik ezt a mesét, még olasz nyelvre is lefordították.

 

Cserepes Andrea

PERCMESE

 


Fordult a homokóra, és a zuhogó homokszemek cérnavékony, finom sugara elindult. Csak hullottak, hullottak az apró homokszemek, fékezhetetlenül.

– Jaj, az örvény, az örvény mindannyiunkat elragad! Mi lesz velünk, szegény homokszemekkel?! – kiáltozta a lefelé csúszó, parányi homoktömeg.

– Én nem vagyok homokszem, én kavics vagyok – szólt egyikük.

– Ugyan már, ez egy homokóra, és mi mind homokszemek vagyunk, te is csak az lehetsz! De kit érdekel ez most, mikor egyre sebesebben sodródunk! Ó jaj, homokszemek, miben tudunk most megkapaszkodni?!

– De én akkor is kavics vagyok!

– Lehetetlen, köztünk nincsenek kavicsok! Különben is, épp most, a legnagyobb veszélyben, gyorsuló rohanás idején beszélsz efféle ostobaságokat?! Ó, szent sziklamorzsoló, már csak egy-két pillanat, és mi, pöttömnyi homokszemek, mind, mind a mélybe zuhanunk!

– Én kavics vagyok!

Ekkor hirtelen megszűnt a forgatag száguldó sodrása, és megtorpant a parányi homoktömeg. A kavics megakadt a homokóra szűk derekában, és megállította a percet.

 


UNA FAVOLA CHE DURO’ UN MINUTO

La clessidra girò e lo zampillo di granelli di sabbia sottile come un filo incominciò la sua discesa. Cadevano, cadevano in modo inarrestabile i piccoli granelli di sabbia.

– Mio Dio! Il vortice, il vortice ci spazzerà via tutti quanti! Che ne sarà di noi, poveri granelli di sabbia?! – gridò la folla di quei minuscoli granelli che stavano scivolando verso il basso.

– Io non sono un granello di sabbia, io sono un ciottolo – disse uno di loro.

– Cosa stai dicendo?, questa è una clessidra, e noi siamo tutti granelli di sabbia, anche tu non puoi che essere come noi! Ma che importanza ha adesso che siamo trascinati sempre più velocemente! Oh Dio, granelli di sabbia, a cosa possiamo aggrapparci adesso?!

– Ma io sono comunque un ciottolo!

– ‘E impossibile, tra di noi non ci sono ciottoli! E poi proprio adesso, nel momento di maggiore pericolo, durante questa corsa sempre più veloce, vieni a raccontarci queste idiozie?! Oh! Santo che sbricioli le rocce, ancora pochi istanti e noi minuscoli granellini di sabbia precipiteremo tutti sul fondo.

– Ma io sono un ciottolo!

A quel punto la corrente impetuosa del gorgo cessò e il flusso dei minuscoli granelli di sabbia si arrestò di colpo. Il ciottolo era rimasto impigliato nella strettoia della clessidra e aveva arrestato lo scorrere del minuto.

 

 

Szép időket!

Csandi 

 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu