Kis türelmet...
Tíz évvel ezelőtt írtam egy mesét József Attiláról, pontosabban arról, amit szerintem ő megmutatott. Sokan szeretik ezt a mesét, még olasz nyelvre is lefordították.
Cserepes Andrea
PERCMESE
– Jaj, az örvény, az örvény mindannyiunkat elragad! Mi lesz velünk, szegény homokszemekkel?! – kiáltozta a lefelé csúszó, parányi homoktömeg. – Én nem vagyok homokszem, én kavics vagyok – szólt egyikük. – Ugyan már, ez egy homokóra, és mi mind homokszemek vagyunk, te is csak az lehetsz! De kit érdekel ez most, mikor egyre sebesebben sodródunk! Ó jaj, homokszemek, miben tudunk most megkapaszkodni?! – De én akkor is kavics vagyok! – Lehetetlen, köztünk nincsenek kavicsok! Különben is, épp most, a legnagyobb veszélyben, gyorsuló rohanás idején beszélsz efféle ostobaságokat?! Ó, szent sziklamorzsoló, már csak egy-két pillanat, és mi, pöttömnyi homokszemek, mind, mind a mélybe zuhanunk! – Én kavics vagyok! Ekkor hirtelen megszűnt a forgatag száguldó sodrása, és megtorpant a parányi homoktömeg. A kavics megakadt a homokóra szűk derekában, és megállította a percet.
La clessidra girò e lo zampillo di granelli di sabbia sottile come un filo incominciò la sua discesa. Cadevano, cadevano in modo inarrestabile i piccoli granelli di sabbia. – Mio Dio! Il vortice, il vortice ci spazzerà via tutti quanti! Che ne sarà di noi, poveri granelli di sabbia?! – gridò la folla di quei minuscoli granelli che stavano scivolando verso il basso. – Io non sono un granello di sabbia, io sono un ciottolo – disse uno di loro. – Cosa stai dicendo?, questa è una clessidra, e noi siamo tutti granelli di sabbia, anche tu non puoi che essere come noi! Ma che importanza ha adesso che siamo trascinati sempre più velocemente! Oh Dio, granelli di sabbia, a cosa possiamo aggrapparci adesso?! – Ma io sono comunque un ciottolo! – ‘E impossibile, tra di noi non ci sono ciottoli! E poi proprio adesso, nel momento di maggiore pericolo, durante questa corsa sempre più veloce, vieni a raccontarci queste idiozie?! Oh! Santo che sbricioli le rocce, ancora pochi istanti e noi minuscoli granellini di sabbia precipiteremo tutti sul fondo. – Ma io sono un ciottolo! A quel punto la corrente impetuosa del gorgo cessò e il flusso dei minuscoli granelli di sabbia si arrestò di colpo. Il ciottolo era rimasto impigliato nella strettoia della clessidra e aveva arrestato lo scorrere del minuto.
Szép időket! Csandi
Fordult a homokóra, és a zuhogó homokszemek cérnavékony, finom sugara elindult. Csak hullottak, hullottak az apró homokszemek, fékezhetetlenül.
UNA FAVOLA CHE DURO’ UN MINUTO
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!