Minden művészi alkotást, tehát az íróit is, megszámlálhatatlanul sok szemontból itélhetjük meg. A szempont szó szerinti értelmében azt a pontot jelenti, ahol mi magunk, a műalkotás szemlélői állunk. Mindenki a maga tudása, érzelmei, sokszor elfogultságai alapján itélkezik. Egyik ember közelebb tud kerülni a műalkotáshoz, a másik hidegen, távolról szemléli. Kétségtelenül hatással vannak itéletünkre az iskolában tanult szabályok is, s a művésznek sokat kell erejéből arra fordítania, hogy az ilyenfajta elfogultságot legyőzze bennünk.

De ennek az egyéni, vagy iskolás itélkezésnek is sokféle szempontja lehet. A művész közt és közöttünk megszülető kapcsolatot egyik ember pusztán személyes kapcsolatnak fogja fel, a másik egy közösség tagjának érzi magát s folyvást azt kérdezi: mind mond a művész, az író a közösség számára. Ez a közösség lehet egész emberiség, lehet egy nemzet, de lehet egy osztály egy keskeny társadalmi réteg is, a maga érdekeivel és előitéleteivel. Van olyan olvasó, aki minden formai igény nélkü la puszta érdekesség szempontjából itélkezik. Van aki túlságos jelentőséget tulajdonit a formának, s csak finomságokat, árnyalatokat, meglepő szóleleményeket, eredeti fordulatokat keres. Van aki beéri a felszin csillogásával, és van akit csak a lélek kifűrkészhetetlen mélységei csábítanak.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete könyvéből )