A velünk incselkedő idő újabb tréfájának tetszik az alig hihető tény: 2002. január 11. Gonda János 70. születésnapja. Az emberek azon irigyelt csoportjához tartozik ő, melyben a kor, az öregedés irreleváns, legfeljebb biológiai részletkérdéseket érintő fogalmak, hiszen a lényeg: a szellem, a munkabírás, a szakmai közeg megannyi rezdülésének intenzív megélése a személyiség idő által kikezdhetetlen sajátságai. Gonda életpályájának eddigi tényeit számba véve azonban be kell látnunk, hogy e szerencsés, kortalan alkat is küzd az idővel. Mintha csak azért kapta volna teremtőjétől a lankadatlan energiát, a kitartó elszántság képességét, hogy olyasféle feladatokat vállalhasson fel, melyekbe belevágni - kellő szívósság és önzetlenség hiányában - talán senki másnak nem lett volna bátorsága.
Az immár fél évszázados zeneakadémiai Zenetudományi Tanszék hőskorában beiskolázott nevezetes évfolyamok egyikében szerezte muzikológusi, majd néhány évvel később zongoraművészi oklevelét, tehát hovatovább négy évtizede munkálkodik az általa fontosnak ítélt célokért és zenei minőségért. E két diplomával a zsebében hazai viszonyaink között akkoriban törvényszerűen a muzsikus elit tagjának érezhette magát bárki.
Gonda azonban - az elképzelhető legkényelmetlenebb utat választva - elkötelezte magát a jazz magyarországi elfogadtatása és megismertetése mellett, nyilván pontosan felmérve az "elvtársak" akkoriban nem ily lelkes Nyugatbarátságának tényét éppúgy, mint a zenész körökben uralkodó szakmai arisztokratizmus okozta gyanakvást, idegenkedést. Koncertező zongoristaként, a jazz történetét és elméletét feldolgozó munkák szerzőjeként meghatározó része volt abban, hogy a hetvenes évekre dúsan burjánzó jazzélet formálódott hazánkban. A magyar jazztörténet nélkülözhetetlen dokumentumai azok a hangfelvételek, amelyek zongorázását szólóban vagy különféle formációk tagjaként megörökítették. Gonda azonban nem érhette be ennyivel. Hogy a Nemzetközi Jazzföderáció oly hamar felfigyelt tevékenységére és rövidesen alelnökévé választotta, abban alighanem a zenei nevelés iránti elkötelezettsége játszott döntő szerepet. Vérbeli és elkötelezett pedagógusként küzdött a magyar jazzoktatás megfelelő intézményi kereteinek létrejöttéért - s lám, a barátságtalan környezet ellenére nálunk a legtöbb európai országot megelőzve kezdődött professzionális középfokú jazzoktatás már a hatvanas évek közepén. Hamarosan kiderült, hogy igazából főiskolai környezetben lenne helyén az általa vezetett program; a koncepció, amely magas szinten kiművelt hallást, a zene nyelvi elemeinek fölényes birtoklását, a komponálás-improvizálás-interpretálás egységét rendeli a képzés alapjául. S jóllehet e cél elérése évtizedes birkózást követelt a Hivatallal, Gonda energiái nem fogytak: jutott belőlük a zeneiskolai alternatív programok kidolgozására, a tatabányai jazztábor alapjain az e törekvések fórumául szolgáló műhely megteremtésére, programadására is. Mintha vonzódna a kényes kérdésekhez, megoldhatatlannak látszó problémákhoz: összeállítja A populáris zene antológiáját a kilencvenes évek elején - éppen akkor, amikor a ránk zúduló agresszív álkultúra okozta első nagyobb sokk nyomán kiérleletlen véleményektől, indulatos vitáktól hangos a szakma; alternatív tankönyvet/kottát publikál az idő tájt, mikor lankadni látszik a zeneiskolai improvizációs-integratív törekvések nyolcvanas évek végi lendülete, mikor az emelt normatíva előnyeit kihasználva gomba módra elszaporodott "alapfokú művészeti iskolák" szakmai nívóját mind többen kérdőjelezik meg. Pedig szó nincs itt szándékos konfliktuskeresésről. Gonda legtöbbünknél hamarabb, mélyebben, intenzívebben tapasztalta meg a hagyományos "komolyzenei" praxis éltető környezetének sorvadását, a valós társadalmi helyzet iránti közömbösség-érzéketlenség jövőt veszélyeztető voltát, s e tapasztalat folyamatos cselekvésre kényszerítette-kényszeríti őt.
E mozgatóerőt tekintve lehetséges teendőinek köre mostanában igencsak bővül. Bár jutna ideje-ereje - beérvén közéleti, nevelési erőfeszítései - átfogóan és alaposan analizálni-boncolgatni azokat a zenei, zene közeli jelenségeket, melyek józan, elfogulatlan megítélését, rendíthetetlen minőségigényű feltérképezését oly sokszor jelölte meg a maga és mindannyiunk feladataként! Ehhez szívből kívánunk neki nyugodt, termékeny alkotó éveket.