Kis türelmet...
Amióta Szita Bencét a vele történt megrendítő, szomorú hír folytán megismertük az üggyel kapcsolatosan megjelent összes cikket és hozzászólásokat elolvastam.
Az elkövetés kegyetlensége és ép ésszel fel nem fogható szörnyűsége folytán megnőtt a halálbüntetést visszakövetelők száma. sokan vélik azt is, hogy a halál túl kegyes lenne számukra, szenvedjenek csak a gyilkosok életük végéig.
Felmerül a kérdés, hogy szenvedni fognak-e az elkövetők tettüknek súlya alatt?
-szenvedni fog-e, aki eddigi életének nagy részét a börtön falai között élte erőszakos bűncselekményekért? Alig néhány hete szabadult és máris milyen kegyetlenségre volt képes.
-szenvedni fog-e a másik elkövető, aki saját gyermekének tenyerébe izzó cigarettacsikket nyomott és felforrósított pénzt a homlokához?
A két férfi számára luxus szálloda a börtön a tél közeledtével.
-szenvedni fog-e az a nő aki hetekig készült szörnyű tettére, bérgyilkosokat fogadott fel, és képes volt késsel megkínozni és ásóval agyonverni egy 11 éves gyereket, (akit állitólag szeretett) mindössze azért, mert benne látta a megromlott kapcsolatának okát.
Feltehetjük a kérdést, hogy van-e azoknak az embereknek joguk az élethez, akik másét elveszik. ebben az esetben ennek a kisfiunak az életét, aki még szinte nem is élt, csekélyke szikrát sem hagyva a megmenekülés esélyének.
Minimum azt érdemelnék amit ők tettek Bencével, és a cápákat kellene jólakatni velük..
Ez vajon megnyugvást hozna szerettetei számára?
Bence már soha nem fog focit rugni, érmeket haza vinni,számítógépezni, telcsizni, nem fog semmilyen beírást hozni, sem figyelmeztetést, sem dicséretet.
Bence otthona mostmár a hideg, sötét és unalmas sírgödör marad az idők végezetéig, míg gyilkosai lelkiismeretfurdalás nélkül eltartatják magukat, meglehet, hogy hozzájuk még a büntudat sem megy el látogatóba.
-.-
Gondoskodtak róla, hogy Bencét szeretők még harminc év múlva is feltegyék maguknak a kérdést: -miért nem vettem észre a jeleket, mit kellett volna tennem, hogy ne történjen meg ez a tragédia - sokezerszer kérnek bocsánatot a sírnál, mert az emlék kitörölhetetlenül beleég lelkükbe, hogy elkerülhető lett volna?
Fel lehet készülni az ilyesmire emberek?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Szita Bence, emlékezni fogunk rád