• Csak élni akartam õszintén
• Még nem veszíthetek
• Egy nagy titkot õrzök
• Rólad mesél
• Még bennem él
• Már nem fáj
• Bárhol jársz
• Egyszer megjavulok én
• Örökkön-örökké
• Szemeddel látsz 

Én csak élni akartam õszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyör? célok felé futni, és érni õket el.
Két lábbal járni a földön, 
De a fellegek közt a fejemben,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjen el. 

De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,
Gyermekfej szõtt álmot, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még.
||: Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már. :||

Még nem veszíthetek

1. Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedõ hajó. 

R. Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj idõt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Õ kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon. 

2. Érzem elborít a láz, sírni szeretnék,
Olyan rég várok rád, de nem jössz. Miért?
Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtselek,
Olyan forró a vágy, hogyan éljek nélküled? 

R. 

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó,
Most már ez vagyok én, egy süllyedõ hajó. 
 

Egy nagy titkot õrzök

1. Egy nagy titkot õrzök a szívemben,
Egyedül nem tudok sírni sem.
Hogy valami történt, ezt tudnod kell,
És te vagy, ki játszol a szívemmel. 

R. Te voltál minden, ami boldoggá tett engem.
Bocsáss meg mindent, és kezdjük újra el!
Bárhol, és bármikor mindig hozzám tartozol.
Maradj hát egy életen át, ne menj el, hogyha hív a világ!
Bárhol és bármikor, te már hozzám tartozol,
Veled szép volt minden éjszakám,
Hisz én nem szerettem így még senki mást. 

2. Egy nagy titkot õrzök a szívemben,
Egyedül nem tudok sírni sem...
Keresem mindig az arcodat,
Álmomban hallom a hangodat... 

R. 

Csak élni akartam õszintén
Én csak élni akartam õszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörû célok felé futni, és érni õket el.
Két lábbal járni a földön, 
De a fellegek közt a fejemben,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjen el. 

De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,
Gyermekfej szõtt álmot, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még.
||: Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már. :|| 
 

Rólad mesél

A hegyek felõl feltámad a szél, ó a szél, ó az õszi szél,
Rólad mesél.
Az érintésre lehulló levél, a sok levél, elfáradt levél,
Rólad mesél.
Úgy érzem, gondolsz néha rám, s hogy átölel a napsugár,
A tûz a vízzel összefér, ha esténként a szerelem vár,
A szerelem vár.
A felhõk mögé elbújik az éj, de üzenetét hallom még,
Rólad mesél.
Az álmaimat szétfújja a szél, de hidd el még minden semmiség
Rólad mesél.
Érzem gondolsz néha rám, s hogy átölel a napsugár, a tûz. 
 

Még bennem él

1. Egy szó, amit nem mondtál el: mindig velem leszel.
Miért kell, hogy vége legyen, hiszen el sem kezdtük még?
Egy szó, amit nem mondtál el, mindig enyém leszel.
Miért kell, hogy vége legyen? Inkább kezdjük újra el! 

2. Még bennem él, minden emlék olyan tiszta még.
Ahogy öleltél, mondd, hogy miért felejtsem el?
Jött, jött mellettem, és te sosem hazudtál nekem,
Hidd el nem lehet, hogy én elfelejtselek. 

1. 
 

Már nem fáj

1. Már nem fáj, ha újra látom az arcodat,
Már nem fáj, hogyha hallom a hangodat.
Hiszen elmúlt egy nagy-nagy szerelem, 

2. Vége van, nem megy tovább.
Azt mondtad, hazudtál nekem,
Hazudtál, éveken át, 

R. De már nem fáj, hogyha érzem az illatod,
Már nem fáj, hidd el, egészen jól vagyok.
Hiszen elmúlt a nagy-nagy szerelem,
Véget ért a boldogság,
Most én hazudhatok neked,
Hogy már nem fáj. 

3. A nyár, az õsz, a tél, a tavasz,
Hiába jönnek, már semmi sem ugyanaz,
Már senki sem ugyanaz. 

R. 
 

Bárhol jársz

1. Jól tudom, ha majd megérkezel,
Tudom, hogy sírni fogsz, pedig te hagytál el.
Elvitted álmomat, amit együtt álmodtunk,
Elfojtott vágyakat, miket százszor elmondtunk. 

2. Úgy félek én, ha majd megérkezel,
Biztos, hogy átölelsz, újból enyém leszel,
És majd egy hajnalon, ha a Hold is elpihen,
Fekszem az ágyamon, s megint nélküled ébredek fel.

R. Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged,
Bárhol jársz, tudd, hogy mindig a szívedben élek,
Bárhol jársz, hidd el ott leszek amíg csak élek melletted én.

1., R. {...}

1. Várj, még tartozol nekem, hogy elmondd, miért mentél el,
Várj, hisz nemcsak rajtad múlt, hogy vége: én ezt nem hiszem.
Nem törd a szívemedet, úgy félek nélküled,
Átlépsz a lelkemen, hogy elveszítselek, az nem lehet. 

2. ||: Szívemben fáj még sok-sok emlék,
Még mindig várom azt, hogy visszatérj.
Gyere és ébreszd fel a hajnalt,
S én megbocsájtok mindenért. :|| 

1., 2. 
 

Egyszer megjavulok én

1. Néha könny van a két szemeden, titkon is észreveszem,
Tudom, bûn, amit én keresek, ha nélküled messze megyek.
És mennyi bánat ér tudom már rég, ezért ne félj! 

R. Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér. 

2. Csak a vágy van a két szemeden, titkon is észreveszem.
Hidd el, nem hagylak már egyedül, vissza a szív menekül.
Mennyi bánat ér, tudom már rég, ezért ne félj. 

R. 

3. De addig ne bánts a kóbor szívemért,
Ne bánts a szabad lelkemért,
Ne bánts, mert visszatérek é-é-én,
Hová is futhatnék? 

instr., R., R.
Hidd el megjavulok én... 
 

Örökkön-örökké

1. Soha, de soha vagy örökké légy, ó légy enyém,
És nálam érjen a hajnalfény!
Soha, de soha vagy örökké várok, várok rád,
Hogy nálam érjen a boldogság. 

R. Nem bírom, ha egy percig nem látlak,
Elmennék én bárhová utánad! 

2. Soha, de soha vagy örökké álmodj énvelem,
És mondj el mindent, ha kérdezem!
Soha, de soha vagy örökké légy a végzetem,
Mindig öröm nekem. 
 

Szemeddel látsz

1. Ha majd rám találsz valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.
Mert szemeddel már látod, mi a szívedben élt,
S már nem kell, hogy visszanézz. 

2. Ha majd elérlek valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szívem.
Tudom néha meg-megállsz, hogy visszanézz,
De én nem engedlek többé el. 

R. Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el,
Csak nekem mondd el! 

3. Ha majd elérlek valahol s csak engem vársz,
Akkor elhinnéd talán, amit érzek,
Mert szemeddel már látod, mi a szívemben él,
És nem kell, hogy visszanézz. 

R. 

4. Hogyha rámtalálsz valahol és mellettem állsz,
Akkor nem érzed, hogy fáj a szív.
Mert a szemedde már látod, mi a szívedben él,
S érzed, hogy érted vagyok én.