A stílus több, mint a szavak helyes megválasztása az értelmi, vagy hangulati kifejezés szempontjából. Ha csak ennyi lenne, akkor okos és művelt emberből könnyen faraghatnánk írót.  A stilusban benne van mindez, de azonkívül benne van, részben tudatos gond és fáradozás árán, részben öntudatlanul az író egész egyénisége. Gyakorlott finom érzékű olvasó megismeri egy jellegzetes, egyéni stílusu író művét még akkor is, ha a nevét nem látja.

A legegyszerűbb olvasóval is, aki aki soha hírét sem hallotta stílusnak, megesik, hogy egy stílushibát, stílustalanságot észrevesz, és azt mondja: ez a mondás, szó túlságosan finom, vagy durva ezen a helyen, kirí a röbbi közül.

Ez azt bizonyítja, hogy stílust  ugyan nem adhatunk senkinek, de stílus érzéket mindenkiben fejleszthetünk, és az irodalmi mű élvezésének nem is álmodott lehetőségeire  ébreszthetjük rá az olvasót.

Irodalmi alkotás egy négysoros versike éppen úgy, mint egy tíz kötetes regényciklus.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)