Nem mindenki tud olvasni, aki az ábéabot megtanulta. Sőt az sem tud olvasni, aki a középiskolában szorgalmasan megtanulta a stilus kellékeit, a műfajok elméletét és az irodalomtörténetet.

Ellenben vannak akik nem tanulták meg  a kellékeket, az elméletet, a történetet, és tudnak olvasni.

Az író műve még nem készült el, azzal, hogy megírták és kinyomtatták. A Raffaelo-kép sötét szobában, vagy a IX szimfónia kottája olyan házban, ahol senki sem ért a muzsikához, vagy a ház leánya kuplékat dönget a zongorán: halott kincs. Az irodalmi műbe csak akkor költözik élet, ha van aki el tudja olvasni. Mert ez technikailag jóval könnyebb ugyan mint a IX szimfónia zenekari és énekszólamait megszólaltani, de művészet kell ehhez is. Az olvasás, művészet, végső fokán közel járna az írás művészetéhez de éppoly kevéssé művész mindenki aki olvas, mintahogy a tintafogyasztók sem mind íróművészek. Az olvasás művészete az, akiben a megformálás adományán kívül minden megvan, ami az írót íróvá teszi.

A megformálás művészete: adomány, ezt megtanulni nem lehet. Adomány a többi is, de kevéssé ritka, és tanulással, elmélyedéssel, tudatosítással fejleszthető.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)