A rádió tág értelemben véve csak hangot használó tömegkommunikációs médium. Ebben az értelemben beszélhetünk kábelrádióról, internetes rádióról és - a telefonhírmondóról is, mely mind azonos kategóriába tartozik a hagyományos AM/FM vagy a digitális rádióval. A rádió szűk értelemben az elektromágneses hullámok segítségével kisugárzott jelek médiuma (a szó eredete a sugárzásra vezethető vissza. Angol neve, a broadcasting a széles körbe eljutó (műsor) szórást (eredetileg mezőgazdaságban a vetést) jelenti. A kezdeti időkben nevezték wirelessnek: drótnélkülinek is.

Miután itt elsősorban a tartalom érdekel minket, a használt - sugárzó vagy kábelen közvetítő - módszertől függetlenül minden, rendszeresen nagyobb közönségnek hangzó műsort közvetítő technológiát rádióként kezelünk. Ebben az értelemben az első rádió a budapesten elindított Telefonhírmondó volt.

A rádióműsorok fajtái

A rádióműsorokat többféle szempont szerint lehet csoportosítani (Gálik, 2001):

- Tartalom alapján lehetnek belfölre irányuló általános (full service) vagy szakosodott (format) rádiók (ezen belül zenei stílus(ok)ra vagy szöveges műsorokra szakosodott), illetve külföldre irányuló propaganda állomások. A missziós/vallási rádiók külön kategóriába sorolhatók. Akárcsak egy újság esetén, az állomás arculatát, és sikerét is a megfelelően kiválasztott műsorszámok összállítása, összeszerkesztése, csomagolása adja. Kereskedelmi, közösségi, vagy közszolgálati ill. általános vagy szakosodott kategóriába is sorolhatók a kisebbségi, nemzetiségi rádiók.

- Vételkörzet alapján lehetnek kisközösségi (pár km, pl. egy lakótelepnek), helyi (10-30 km, egy városnak), körzeti (30-100 km, egy régiónak), országos (egész országot lefedő adóhálózattal), célzottan külföldre irányuló nemzetközi vagy általános globális közönségnek szóló (pl. BBC WS). Az általában egy nagyváros környezetében fogható állomások az USA-ban egy “rádiós piacnak” számítanak. A hallgató szempontjából megkülönböztetnek a lakóhelye rádiós piacán belülről származó, és azon kívülről “beszűrődő” adókat.

- Finanszírozás tekintetében lehet kereskedelmi vagy nem kereskedelmi. Utóbbi esetben a finanszírozás jöhet részben vagy egészben az államtól, a hallgatóktól (előfizetési díj vagy önkéntes támogatás formájában) vagy más szervezettől (egyház, alapítvány stb).

- Tulajdonlást tekintve a rádiók lehetnek állami kézben, az egyház kezében, egy közösség/alapítvány/egyetem kezében, önkormányzati tulajdonban vagy magánkézben. Az utóbbi esetben beszélhetünk független magánrádiókról, amikor a rádiót egy helyi vállalkozás működtet, vagy hálózatos rádióról, amikor a tulajdonos nem helyi, hanem vagy egy országos hálózatot működtet vagy külföldi cég. Magyarországon és Kelet-Európában számos rádió és hálózat francia vagy amerikai tulajdonos kezében van.

- A terjesztési technológia alapján megkülönböztetünk analóg és digitális műsorokat. Az analógon belül közép- vagy hosszúhullámú (AM) ill. rövidhullámú műsorokat, melyek általában nagyobb területet tudnak egy adóval lefedni, ezért többnyire országos vagy nemzetközi műsorszórásra használják, illetve az URH sávban FM műsorszórást, mely alkalmas sztereó zene sugárzására, de csak kisebb körzetben fogható, ezért országos lefedettség eléréséhez több adót igényel.

Egy másik felosztás szerint megkülönböztethetünk földi sugárzású, műholdas, kábelen történő sugárzást ill. internetes közvetítést. Az internetes csak digitális lehet, a többi lehet analóg vagy digitális technológiájú. Fontos, hogy mivel a sugárzott rádióadások terjesztési technológiája véges számú erőforrással (frekvenciával) rendelkezik, az éterbe sugárzott rádiók számát korlátozni kell, így csak állami engedély birtokában működhetnek. Az engedélyt általában pályázat útján szerezhetik meg, amelyben a szempont lehet a műsor tartalma (közérdek) vagy a műsorszórásért felkínált pénzösszeg is. A frekvenciaszűkösség problmáját azonban sok helyütt eltúlozzák, és erre hivatkozva tartják korlátok között a rádiók számát.
 
 

A fenti kategóriák különféleképp keverhetők, s ez alapján a gyakorlatban megkülönböztethetünk néhány alapvető típust.

Az állami rádió működhet részben kereskedelmi alapon, sokszor monopolhelyzetet élvez, és sokszor - mivel a kormánytól kapja a fenntartáshoz szükséges pénzt - egyoldalú kormánypropagandát fejt ki. Ez különösen a fejlődő országokra jellemző, de a szocialista országokra minden esetben jellemző. Az USA államilag finanszírozott rádiója az Amerika Hangja, mely az amerikai kormány szócsöve, annak álláspontját képviseli, de az USA-n belül nincs engedélye műsort sugározni: csak nemzetközi propagandát fejt ki.

A közszolgálati rádió lehet államilag finanszírozott, de magánkézben levő is. Alapvető különbsége a tisztán állami rádiótól, hogy tájékoztatása kiegyensúlyozott, nem áll a kormánypropaganda szolgálatában. Küldetése tájékoztatni, nevelni és szórakoztatni. A közszolgálati (public service) rádió típuspéldája a BBC. A közszolgálati rádió általában több párhuzamos programot is szolgáltat. Ezek között lehet minden műfajt lefedő full service program (a BBC eredeti koncepciója), és lehetnek szakosodott programjai is (ezek között a legáltalánosabb a komolyzenei és irodalmi program). A közszolgálatiság klasszikus értelmezése szerint az értékes műsorokat közvetíti, ezért kimaradnak az “értéktelen” tömegműsorok. Napjainkban átértékelik a közszolgálatiság fogalmát: a kereskedelmi rádiók is közszolgálatinak tekintik magukat, hisz a “közt”, sokkal nagyobb tömegeket szolgálnak, mint a valójában “elitrádiónak” tekinthető hagyományos közszolgálati rádiók. A közszolgálat célja minél nagyobb hallgatóközönség megszólítása. Erre alkalmas volt egy vegyes, minőségi műsorokat készítő rádió - de csak addig, míg a kereskedelmi érdekeknek alárendelt konkurencia el nem indult. Ezután a minőségi helyett a minél könnyebben befogadható műsorok felé mozdultak el a rádiók. Ebben a környezetben a hagyományos közszolgálati állomások feladata a minőség megtartása lehet - egyfajta küldetés.

A közszolgálati mellett a kereskedelmi rádiók alkotják a duális médiarendszer “második lábát”. Ezeknek egyetlen célja a profit termelése, s mindent ennek rendelnek alá. Bevételi forrásuk a reklám, melynek a reklámok közti zenei és prózai műsorok segyítségével próbálnak minél nagyobb számú fizetőképes hallgatóságot szerezni. A médiatörvények különböző arányú közszolgálati műsorszámok közvetítésére kötelezhetik őket. A kereskedelmi rádiók egy bizonyos szűk közönséget céloznak meg, melyeknek jól kiszámíthatók az igényei. Erre egy formátumot (format) használnak, melyben pontosan meghatározott zenei stílus(ok)at játszanak. Az ilyen, szakosodott műsorszórást narrowcastingnak is nevezik.

Az utóbbi évtizedek fejleménye a triális médiarendszer kialaulása, melyben a harmadik elem a közösségi rádiók. Ezek egy kisebb közösség hangját szólaltatják meg sokkal informálisabb keretek között, mint a közszolgálati vagy kereskedlemi rádiók. Általában a közösség támogatása tartja el őket, a munkatársai fizetés nélkül dolgoznak bennük. Céljuk a mikrofont a közösség kezébe adni. Hallgatóságuk általában elég alacsony, hiszen kifejezetten szűk rétegnek szólnak egyes műsorai.

A kalózrádiók alkotják a rádióknak azt a csoportját, mely nem rendelkezik rádióengedéllyel. Ez a csoport ezért igen tág tematikát képvisel: kommersz zenét sugárzó éppúgy van köztük, mint vallási fanatikus, egy ripolitikai propagandaadó, vagy a demokráciáért küzdő ellenzéki állomás (utóbbiak az ún. klandesztin rádiók - tulajdonképpen ilyenek voltak az 1956-os rádiók is). A kalózrádiók első csoportjai nemzetközi vizeken horgonyzó hajókról sugároztak. A kalózrádiók közt vannak napjaink legsötétebb hangú állomásai, az ún. “gyűlölet-rádiók”, melyek az egyes népcsoportok közti gyűlöletet szítják, adott esetben akár közvetlen felszólításokat téve egyes személyek megölésére (pl. Afrikában). Észak-Amerikában pedig a náci szellemiséget hirdető kalózrádiókat is találhatunk