A gyomorrontást és az emésztési zavarokat a köménymag és egy nagy adag libazsír keverékéből főzött és leszűrt „gyógyszerrel” orvosolták. A zellert ezzel szemben elsősorban a különféle ízületi gyulladások, az akácot pedig köhögés illetve szempanaszok enyhítésre alkalmazták.

A régi papiruszokból az is kiderül, hogy a stresszre is kifejlesztettek gyógymódokat: olyan „szanatóriumokba” utalták a stresszes betegeket, amelyekben „álomterápiának” és gyógyvizek hatásainak vetették alá őket.

Az iratok tanulmányozása mellett kémia és genetikai vizsgálatokat is végeznek a kutatások során, amely révén azt próbálják meg feltérképezni, hogy honnan szerezhették be az Egyiptomban nem őshonos gyógynövényeket a korabeli orvosok. Metcalf szerint a kereskedelmi útvonalak mentén terjedtek az ókori orvostudomány vívmányai is.

Az első feltételezések szerint az ókori Egyiptom határainál élő nomád törzsek nagyban hozzájárultak az egyiptomi orvostudomány fejlődéséhez, ahogy a Nubiából illetve Mezopotámiából érkező gyógynövényszállítmányok is segítették a fáraók orvosainak munkáját. Igen sok gyógynövény, így például a különféle görcsoldók közül a koriander vagy a kömény mind a mai napig használatban van a beduinok körében.

geographic.hu