Az egyiptomiak orvostudománya két pilléren nyugodott: egyrészt az istenekhez intézett fohászokon, és az igen gyakran ajánlott hashajtókon - legalábbis ez derül ki a manchester-i egyetem kutatásainak eredményéből. Mindeközben egy másik tanulmány arról számol be, hogy a kőkorszaki ember még egyáltalán nem ivott tejet, mivel a laktáz hiánya miatt nem volt képes megemészteni azt.

Habár a kutatás jelenlegi fázisában egyelőre még csak előzetes következtetések levonása lehetséges, az viszont már elmondható, hogy az egyiptomi orvoslásban két módszernek egészen kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak: egyrészt az istenekhez intézett imák, másrészt a különféle természetes hashajtók alkalmazása igen gyakori volt a fáraók orvosainak körében.

Füge, korpa és datolya

Az istenekhez intézett imák igen gyakoriak voltak az ókori egyiptomi orvosok részéről is. „Némely betegségről azt gondolták, hogy a gonosz szellemek vagy az istenek nemtetszésének a következménye, éppen emiatt hasznosabbnak vélték az imádkozást a beavatkozás helyett” – nyilatkozta a Discovery News-nak Ryan Metcalfe, a manchester-i egyetem kutatója.

Ugyanakkor az ókori egyiptomi gyógynövénykultúra nagyon fejlett volt. Igen sok betegségnek ismerték a természetes gyógymódját, még akkor is, ha adott esetben, Egyiptomban nem lehetett könnyen hozzájutni bizonyos növényekhez.

A manchester-i egyetem és az Egyiptomi Gyógynövény Központ közös kutatásaiból az is kiderül, hogy a leggyakrabban használt gyógymód a különféle természetes hashajtók alkalmazása volt.

Elsősorban fügét, korpát és datolyát ajánlottak belső fájdalmakra panaszkodó betegeiknek az egyiptomi orvosok. Egyes természetes anyagok egészen a legutóbbi időkig használatban voltak az egyiptomiak körében.

geographic.hu